Szeretek a Dunaparton aludni, mert ott olyan... nyugi van. Persze, valamennyire nyilván hiányzik az internet, főleg este, mikor itthon lefekvés előtt csak görgetem a facebookot/instát, meg chatelgetek pár emberrel. Mindent összevetve azért nagyon szeretek ott lenni, jó egy kis időre elszakadni a közösségi médiáktól, nem törődni azzal, hogy mi történik a világban. Jó, hogy 1-2 napon át nem jönnek velem szembe olyan cikkek, amik csak elszomorítanak, mert szerintem az ember a legnagyobb állat a világon. 
Egy éjszakát töltöttem ott, reggel be kellett mennem a suliba, hogy átbeszéljük a szakmai infó tételeket. Azt kell mondjam, sokkal másabb érzés úgy ott lenni az iskolában, hogy nem azért vagyok ott, hogy számon kérjenek, dolgozatot írjak, stb. Sokkal másabb érzés volt várni a tanárnőt az aulában, 5 kiló könyv társasága nélkül: csak a kulcsom, a telefonom, egy toll és pár lap, hogy tudjak mire jegyzetelni. Persze, sejtettem én, hogy másabb lesz úgy ott lenni, hogy már nem "tartozok" oda, elballagtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Jó volt látni, hogy az alsóbb évfolyamok diákjai még órára mennek, nekik szól az óra kezdetét jelző csengetés, esetleg még dolgozatot is írnak. Na meg a tanárokat is sokkal jobb érzés úgy látni az iskola épületén belül, hogy tudom, már nem adhatnak jegyet, már nem irathatnak dolgozatot, stb :D. 
Sőt, valószínűleg, ha rendes tanóra lett volna, szétuntam volna a fejem, mert muszáj ott lennem és jegyzetelnem. 
Így viszont, hogy tudtam, már csak a szóbeli van hátra, nem ülök be több olyan órára, ahol kötelező jegyzetelni, ahol kaphatok órai munka egyest, ha nem csinálok semmit, másabb volt {ismétlem önmagam, tudom}. 
Élveztem, hogy ott lehetek, hogy jegyzetelhetek. Teljes mértékben fakultatív volt az egész dolog, hogy menjünk be, és beszéljük át a tételeket. Tisztában voltam vele, hogy a saját érdekemben ott kellene lennem, és nem is volt vele különösebb bajom. Nem zavart a korán kelés, nem zavart, hogy 8:00-ra ott kellett lennem, sőt, szinte az idő múlását sem érzékeltem, legalábbis nem úgy, ahogy korábban, tanórákon, amikor kínszenvedés volt 45 percet végigülni, és vártam, hogy kicsöngessenek. Most még úgy maradtam volna, gyorsan eltelt az a 40-45 perc. Megesküdnék, hogy tanév közben tízszer ilyen lassan telt :D.
Még jövőhéten kedden is be kell mennem egy órára, mert csak a témakörök felére jutott idő. És igazából nem is bánom, hogy újra be kell menni. 

Miután végeztem a suliban, még visszatekertem a Dunapartra, elmentem sétálni az erdőbe, és nagy meglepetésemre, nem égtem rákvörösre, pedig meglehetősen kevés árnyék volt, nekem meg nagyon fehér a bőröm, így akár öt perc alatt képes vagyok levörösödni. A séta eredménye egyébként 3-4 kg sárga gévagomba, vagy más nevén csak fűzfagomba lett, ami rántva, és fasírtként is isteni. Nagy bánatomra azonban csak késő tavasszal, illetve kora ősszel terem :(. A Duna vize sajnos még elég hideg, így egy esetleges megfázást inkább nem kockáztattam meg azzal, hogy megmártózok...

Leginkább a mai, szakmai érettségi hozott ki a sodromból. Nem azért, mert olyan nehéz lett volna. Na de mindent az elejéről... Négy feladatot kaptunk: egy hálózat tervezése, egy program megírása, adatbázis-kezelés, valamint egy weboldal létrehozása. Vasárnap gyakoroltam itthon a hálózattervezést, hétfőn programokat írtam, kedden már csak elméleti szinten ismételtem a dolgokat az osztályommal. Mindenki kérdezett mindent, amit nem tudott, így azért előjöttek a dolgok. Meg mondjuk sokat lendített a kedvemen az is, hogy 3-an is rám írtak, hogy segítsek nekik valamit megérteni. 
Ennek ellenére rettegtem tőle. Sem a magyartól, sem a matektól, a némettől, de még a töritől sem féltem. Mindnél volt bennem egy egészséges drukk, hogy sikerüljön (törinél a 25%, a többinél azért magasabbra helyeztem a mércét). Minden érettségis reggelemen nyugodtan keltem, ráérősen elkészültem.... de most!
Tegnap este kezdtem el úgy igazán rápánikolni a szakmai érettségire. Közben persze tisztában voltam vele, hogy hálózatból például egyedül én voltam ötös, weboldalt én 15-20 perc alatt összedobok, míg a többieknek ez egy tanórát is igénybe vesz, adatbázisokból is a legjobb voltam, a programozás az, ami nem volt a szívem csücske, de még így is a 3-4. legjobbnak mondanám magam az osztályból. Ha én így féltem tőle, mi játszódhatott le a másik 10 diák fejében, aki mindig tőlem kért órán segítséget?!
Szó, mi szó, nagyon nehezen aludtam el. Kiterveltem, hogy majd 21:00-kor lefekszem, akkor pont meglesz a 8 órám. Nos, igen, egy órán át csak forgolódtam, óránként felkeltem, és nagyon nehezen tudtam csak visszaaludni, sőt, az egyik álmom a szakmai érettségihez kötődött. Hogy pozitív vagy negatív volt, arra ébredéskor már nem is emlékeztem, de tisztán él(t) előttem a kép, hogy ülök a gép előtt a suliban, és érettségizem.

Eljött a reggel. A parám pedig egyre fokozódott, kapkodva készültem, pedig volt még időm bőven a buszomig, nem lehetett igazából hozzám se szólni, én voltam maga a megtestesült stressz. Egy 10×10cm-s lapos zsebben nem találtam a bérletem (ami nyilván ott volt... csak dolgozott bennem az ideg), ötször néztem át a táskám, biztos minden megvan-e, amire szükség van a mai nap folyamán. 
A buszon ülve is volt bennem egy minimális "mindenkit meg tudnék ölni" vágy, a következő pillanatban meg már csak bámultam ki az ablakon, és folytak a könnyeim. Nem sírtam, ez tényleg csak könnyezés volt, annak is a visszafogottabb verziója. Egy 10-20 perc bambulás után raktam be a fülesem, és kezdtem el átnézni pár dolgot a telefonomról, mint például a DHCP, ami nagy mumusom volt mindig is. 
Buszról le, indulás a suliba. Nem túlzok, cseppet sem, ha azt írom, hányingerem volt. Alig tudtam beszélni, folyamatosan összeakadt a nyelvem idegességemben, és végigköhögtem a 3 perces gyaloglást a suliig, komolyan majdnem hánytam. Beérve, az aulában állva az idegességem csak tovább fokozódott, nem tudtam nyugton maradni, fejben még ismét átfutottam a nehézkesebb dolgokat, majd nyugtáztam, hogy menni fog, de folyamatosan mozgott a lábam, ami nálam a stressz legegyértelműbb jele. Akár ülök, akár állok, akár fekszek, ha ideges vagyok, a lábamat a jóisten sem állítja le.

Beosztottak a megfelelő terembe, és nagyon örültem neki, hogy a 205-ösbe kerültem, a szakmai óráink 90%-a abban a teremben volt, így nem éreztem annyira vizsgahangulatúnak az egészet. Fejben már összeállítottam a feladatok megoldási sorrendjét, ami a következő volt: HTML, SQL, hálózat, Java. Ez így egy nehezedő sorrend. Úgy gondoltam, logikusabb azzal kezdeni, amiről tudom, hogy megy, hogy egy kicsit megnyugodjak, és aztán legyen időm agyalni a többin.
A weboldalas feladattal elégedett vagyok, bár nem tudom, hogy értékelik, két feladatot nem tudtam csak teljesíteni: a vízszintes cellaösszevonás egyszerűen nem jutott eszembe, illetve egyszerűen nem tudtam értelmezni, hogy milyen HTML-tag meg style, de hogy nem a CSS-fájlra gondolt, abban biztos vagyok, mert a stíluslapos feladatok később jöttek, egy csomagban. Reméltem, hogy kihozom 20/20 pontosra, de nem gondolom, hogy olyan sokat vesztettem volna. 20 perc alatt be is fejeztem (igazából sokkal hamarabb, de még 2× átolvastam a feladatokat). 
Következőnek az adatbázisnak estem neki. Miközben importáltam be a fájlokat, nem is mertem odanézni, mert mondom ha már az importálásnál, ami konkrétan a második feladat, egy piros ablak fog fogadni, én sírva fakadok. De zöldült minden, szerencsére. Hanem a harmadik feladatnál máris elakadtam, ugyanis nem találtam, hogy hol lehet új sort beszúrni; pedig aztán ez is olyan dolog volt, amiről tudom, hogy hogy lehet, csak pont nem jutott eszembe. Ezen egy 4-5 percnyi agyalág után átlendültem, és oldottam a többit. Ami azt illeti, egész egyszerű volt, az új sor beszúrását leszámítva csak egy feladatot nem oldottam meg, amit nyilván allekérdezéssel kellett volna, de agyi kapacitásom már nem igen volt rá, szerintem azzal nem is veszítek olyan sok pontot, bár ki tudja, idén mit, hogyan értékelnek. Mindent összevetve, ha csak SQL-t és HTML-t értékelnének az érettségin, szerintem egy egész szép, 90% körüli ötöst produkálnék. De van a feketeleves része is... 
Mint a hálózat tervezése, ami roppant időigényes volt, már az is, amíg konkrétan a semmit csináltam, csak összeállítottam a topológiát, kiraktam az eszközöket, elneveztem őket, meg beállítottam az IP-címeket. Szerintem csak ezzel elment 20 perc. Persze, kellett DHCP-zni, amit beállítottam, hogy sikerült-e, arról halvány lila gőzöm sincs :D A forgalomirányítást a RIP protokollal kellett megoldanunk, ami a létező legegyszerűbb megoldás, nekem valamiért mégis ez volt a rengeteg protokoll közül az egyetlen, amivel nem voltam megbarátkozva. Bepötyögtem a parancsokat, és mikor csomagot küldtem, megjelent mindenhol a "succesful" szöveg, aminek rég örültem annyira, mint a mai napon :D. Egész sok feladatot megoldottam, talán csak a SOHO routeres feladatok voltak azok, amikre inkább azt mondtam, hogy ez most skip, mert ilyet még soha nem csináltam, csináltunk órán.
Programozással zártam, amiben nagyon pozitívan csalódtam. Szerintem soha, egy órán sem tudtam saját kútfőből beolvasni adatokat, mindig előző órai munkákat nyitottam meg, és kontrollcé kontrollvé módszer. Most erre nem volt lehetőség, de olyan szépen benyaltam, hogy BufferedReader be=new BufferedReader(new FileReader("fajl.txt"));, majd a tömbök létrehozását, és a while ciklust is, hogy meg is lepődtem magamon :D. Egyetlen egyszer sem jelzett hibát a program, mindig gond nélkül lefutott (na jó, 1× bakiztam egyet, de azt tudtam korrigálni). Viszont hogy ez a feladat hogy sikerült, azt tényleg nem tudom. Ami kijött, az jól jött ki, egyedül a pontokat nem tudtam összesíteni a feladatban, így 800 körüli pontszám helyett 110 jött ki, de minden más jól működött. Illetve az utolsó feladatnál, ami szerintem ér egy 8 pontot körülbelül, nem éppen úgy oldottam meg, ahogy kellett volna, hanem sokkal időigényesebben, de lényegében jó lett, ugyanaz az eredmény jött ki, csak józan paraszti ésszel gondolkodva :D. 

Örülök, hogy végre túlvagyok az írásbeliken, és így visszagondolva, kár volt tartanom a szakmai informatikától, mert elég egyszerű volt, bár a HTML feladat kicsit kiábrándított, én jobban szeretem a kicsit összetettebb oldalakat, így elég kis "ovisnak" éreztem a sima, egy lapból álló oldalt a búbos bankáról: se dőlt, se félkövér, de hivatkozások (csak 1...), se felsorolás, se egyedi felsorolás jel... Csak két kép, pár azonosítő, valamint osztályjelölő, és ennyi. Szerettem volna valami bonyolultabbat. Nagyon beteg vagyok, igaz? :D 

Gondoltam jó lenne azért a változatosság, és ha nem folyamatban az érettségiről írnék. Még régebben találtam ezt a könyves TAG-et, már fogalmam sincs, hogy hol, szóval forrást nem tudok jelölni :( Imádok olvasni, bár egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam eddig 2018-ban (Tóték, Sorstalanság, és ennyi...). Most viszont, hogy végre van időm olvasni (amúgy nincs, csak tanulni szóbelire még nincs kedvem), kitöltöm ezt a tag-et is.

• Van valamilyen jellemző könyvolvasási szokásod - fura olvasópozíciók, valószínűtlen könyvjelzők, üvöltözés az adott olvasmánnyal?
  Van olyan ember, akinek nincs? :D Nem tudok fejezetet félbehagyni, legalábbis nagyon nem szeretek. Éppen ezért, ha buszon olvasok, és még van 10 perc, hogy hazaérjek, és 30 oldal a következő fejezetből, inkább becsukom a könyvet.
   
• Elutazol egy hétre, a gép hamarosan indul - melyik az a három könyv, amit sietve besöpörsz a táskádba?
  Konkrét címet nem tudnék mondani, de biztos lenne köztük valami krimi, meg esetleg valami könnyedebb is, ami a felhőtlen boldogságról szól.
   
• Milyen érzéseid vannak az e-book/e-könyvészet jelenséggel kapcsolatban?
  El nem ítélem, biztos van annak is jó oldala, de én vallom, hogy a papír alapú könyv nem merül le, és valami csodálatos érzés lapozni, meg az a jellegzetes illat is... 
   
• Szívesen olvasol verseket vagy drámákat?
  Inkább verseket, de az sem jellemző. 
   
• Mi az az öt dolog, amit elvársz egy fanfictiontől?
  Nem szeretem a fanficeket, és akkor finoman fogalmaztam. Szóval erre a kérdésre inkább nem térnék ki, nem akarok senkit megsérteni :D 
   
• Volt már olyan, hogy kellemesen csalódtál egy kötelező olvasmányban?
  Az utóbbi időben egyre gyakrabban. Például a Tóték és Az öreg halász és a tenger is nagyon pozitív csalódás volt. Nagyon szerettem Az apostolt is, az volt az első kötelező, ami elbeszélő költemény, és értettem, szerettem, meg azért is különösen kedves a szívemnek, mert abban az évben kaptunk új magyar tanárt, aki már az első irodalom órán ötössel díjazta, amiért elmondtam a tartalmát :D 
   
• És te melyik könyvet tennéd kötelezővé?
  Az egész Percy Jackson sorozatot :DD.  
   
• Melyik az a könyv, amit szégyen, hogy még nem filmesítettek meg?
  A könyv az könyv, azt ne filmesítsék meg, mert csak elrontják. Már-már az a szégyen, ha megfilmesítenek egy könyvet. Szerintem.
   
• Melyik volt a legelső könyv, amit életedben olvastál?
  Nagyon korán megtanultam olvasni, szerintem általános elsőben már folyékonyan olvastam, de határozottan emlékszem, hogy másodikban rám szólt a tanárnő, hogy túl gyorsan olvasok :D Biztos valami keménylapos, hajtogathatós gyerekkönyv volt, de az első konkrét élményem a Tesz-Vesz város könyveihez kötődik.

Annyira nem szeretném önmagamat ismételni, de a német is egy olyan tantárgy volt, amire teljes nyugodtsággal ültem be, tudván, hogy úgy is meglesz, meg hát két éve emelt németet tanulok, miért ne sikerülne (jól).
Persze, ezzel is befürödtem.
Kaptunk négy olvasott szöveget, ami igazából nem volt vészes, a negyedik volt az, ami félig tipp, félig biztosra ment, a harmadikban egy pontot vesztettem, az első kettőt pedig sikerült kitolnom maxpontosa.
A nyelvhelyességtől nagyon féltem, mert szörnyű a német nyelvtanom, de azt kell mondjam, meglepően jól sikerült, "csak" 10-11 pontot vesztettem a 25-ből, őszintén szólva azt hittem, sokkal többet fogok :"D. 
A hallás utáni nagyon pozitív csalódás volt, ugyanis sokkal jobban rettegtem tőle, mint a nyelvtantól, ennek ellenére jobban sikerült. Kaptunk egy szöveget a női asztronautákról, ahol csupán csak egy kérdésre nem tudtam a választ, kaptunk egyet a digitális tankönyvekről, ahol szintén csak 1-2 ponttól estem el, na és akkor... jött a hírhedt LEGO-s szöveg! Olyan tanár felügyelt nálunk, aki bár a suliban nem német tanár, felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezik, ő is csak pislogott nagyokat, és nevetett kínjában, hogy jól kibasztak velünk ezzel a szöveggel... Első hallgatás után az egész csoport kétségbeesve nézett össze, hogy ez most mégis mi a f*sz volt, második hallgatásnál azért már kihallottam dolgokat, és csak 3 kérdést nem tudtam megválaszolni.
A levéltémákkal viszont nem vagyok megelégedve - de csak én voltam hülye. A rövid levélben érdeklődnünk kellett valami családi programról, ahova nyáron mennék a családommal. Először fel sem fogtam, hogy most miről is kellene írnom, ezért rögtön a hosszúnak estem neki, ahol egy német barátom az iskolamenzáról kérdez, miért (nem) szeretik a diákok, hogy lehetne megkedveltetni, stb. Én nem éreztem túl erősnek a levelemet, a rövidre meg már nem is igen maradt (minőségi) időm, így csak összecsaptam, nem is lett meg 80 szó, csak 64 (de legalább nem nullázódik a tartalom:"D). 
Összeszámoltam a pontjaimat a levelek nélkül, így körülbelül 56 pontra számítok, ami százalékokban kifejezve csak 47-et jelent, hála a 117 összpontszámnak.

Mit is mondhatnék...
Matek.
Nem vagyok túlzottan boldog. Nem sikerült rosszul, és ha nem kellenének a pontok, valószínűleg baromira örülnék, hogy milyen jól sikerült, de a 70 pont - ami szükséges lenne a TTIK-hoz - elég necces.
Az első részében 22 pontom lesz saccperkábé, a 30-ból. Ez lehetne 24 is, ha nem vagyok figyelmetlen az átváltásnál. Az első rész utolsó, 4 pontos feladatára pedig már nem maradt időm, így csak összecsaptam, hátha kapok rá részpontot, de még azt sem fogok.
A második rész első felével eléggé megvoltam elégedve. Ott az elérhető 36 pontból végül mégis csak 27 pontot sikerült elérnem. Hanem aztán elérkeztem a választható feladatokhoz... Ahol 34 pontot lehetett összeszedni, ebből nekem összejött 14, hát gratulálok saját magamnak. A legszebb, hogy itt is a figyelmetlenségem volt a ludas, szintén átváltásnál. És már tanév első felében mondta a tanárnő, hogy nagyon figyelmetlen vagyok, mert tudom a feladatot, és ezért ilyenek felett csak úgy átsiklok, mint hogy négyzetcenti-négyzetmillinél nem 10, hanem 100 a váltószám.
Úgy érzem, körülbelül 63 pontom lesz, ami azért is idegörlő, mert 70% volt a cél. Persze, az ágazati infoval még felhúzhatnám, de titkon reméltem, hogy a matekom meglehet 80% körül, így megengedhetnék magamnak egy gyengébb, 60% körüli szakmait. Nos, majd meglátjuk, mindenesetre én már fejben lemondtam a TTIK-ról. Majd jövőre újrapróbálkozom.

Töri
Már alapjában véve úgy ültem be megírni, hogy cél a 25%, ha az megvan, onnan kezdve magasról és nagyívben..., majd felhúzom szóbelivel. Meg hát gondoltam én naiv, úgyis ott lesz az atlasz, még használhatunk kronológiást, aggodalomra semmi ok, szeretett atlaszom átkereszteltem Kettesre. Hát igen, konkrétan semmit nem tudtam belőle kinézni, pedig esküszöm, próbálkoztam. Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam, miközben írtam, annyira gyengének éreztem, ugyanis négy pontomban voltam biztos, minden más csak tipp volt. Nagyon tipp. Pl. volt, ahol szinte csak a kettes választ karikáztam, ami azért szemet szúrt, ezért egy random kiválasztott helyen átkarikáztam a hármasra, és véletlen pont jót választottam ki. Itthon már fel is készítettem a családot, hogy nem baj, ha még 13% se lesz meg, ami elég lenne hogy szóbelizhessek, majd októberben megcsinálom újra. És akkor... kijött a nem hivatalos, szaktanár által kidolgozott megoldás.
Számításaim szerint lesz körülbelül 34%-os az írásbelim, ami már egy tök erős kettes. De még ha 34 pont nem is jött össze, 25-ben biztos vagyok. Majdnem sírva fakadtam, mikor átléptem az áhított 25 pontos határt :"D