Nem vagyok egy fesztiválra járkálós típus, minden évben csak egyre megyek, arra is csak azért, mert közel van, és miért ne. Meg mert nem kell milliókért jegyet venni rá. Ez meg tulajdonképpen egy értelmetlen bejegyzés lesz, csak valahol szeretném összeírni a koncerteket, hogy mire szeretnék jobban menni, tekintve, hogy 3 külön színpadon lesznek fellépők... 
Az eddigi években mindig az volt a bajom, hogy túl sok jó zenekart hívtak, és többen is voltak egy időpontban, akiket nagyon szívesen megnéztem volna, az utóbbi 2-3 évben bőségzavarom nincs, ugyanis csak 1-2 jó együttest hívnak... 

Eddig úgy tűnik, lesz kivel lemennem, de még nem élem bele magam :D 

07.13, 18³⁰ - 20⁰⁰ Kávészünet - imádom a megzenésített verseket, és úgy érzem, szükség van rájuk a mai semmitmondó zenét játszó zenekarok között, mert azért csak műveltségi együttesnek minősül (szerintem). 

07.13, 20³⁰ - 22⁰⁰ Superstereo - konkrétan egy számot ismerek tőlük, és ami azt illeti, a YT sem adott ki mást, csak a Bent a nevedet ... :D De valamivel ki kell tölteni azt az üres részt, ami lesz két zenekar között, ami érdekelne, veszíteni valóm meg nincs. 

07.13, 21³⁰ - 23⁰⁰ Beatrice - na, miattuk hagyom ott jóval előbb a Superstereot, mert hát Nagy Feró csak Nagy Feró, és már régi nagy vágyálmom volt, hogy egy Beatricén tombolhassak :D. 

07.14, 17⁰⁰ - 18⁰⁰ Soulwave - jaj, mennyire szeretem őket <3. 

07.14, 22³⁰ - 24⁰⁰ Anna and the Barbies - itt lesz egy nagy szünet Soulwave és Pásztor Annáék között, amit igazából kitölt Rácz Gergő, illetve a Paddy and the Rats. Gergő zenéit nem igazán ismerem, de ahogy elnéztem a YT-t, nem is valami aktív az utóbbi években. A Paddy and the Rats-ről egészen eddig még csak említés szintjén sem hallottam, most viszont rájuk kerestem, és nem mondanám őket rossznak, sőt, egész jó, fülbemászó zenéket játszanak, de csak háttérzenének tudom elképzelni :D Aztán ki tudja, lehet rájuk is lenézek még, egészen megtetszett, a Ghost from the barrow számukat már harmadszor hallgatom, max hangerőn.. :D 

07.15, 20³⁰ - 22⁰⁰ Kowalsky meg a Vega - ehhez pedig nincs különösebb hozzáfűznivalóm, imádom őket :D

Nem éreztem jól magam a banketten. No de mindent az elejéről. Már a reggelem rosszul indult, arra keltem, hogy veszett mód ugat a kutyám, reggel hatkor, szóval az ébredésem nem volt éppen zökkenőmentes. Emellé társult az időjárás; borús, esős, szeles nap volt, szívem szerint egész nap csak sorozatoztam volna a sötétített szobámban. Egy csöpp kedvem sem volt menni, de gondoltam, ha már be lett fizetve az az 5000 Ft, ne vesszen kárba, elmegyek. 
Annyira nem voltam hangulatban, hogy az valami hihetetlen, már az első öt percben mentem volna haza. Tudtam, hogy egy helyen lesz az egész évfolyam, de szerintem ez egy ritka szar döntés volt, én speciel akárkivel beszéltem az osztályból, azt mondta, hogy azt jobban szerette volna, ha az osztályok külön vannak, és sztorizgatások mennek (ja, és megjegyezték, hogy ezért szokták várni, hogy én szervezzek valami főzést az osztálynak, mert ott csak mi vagyunk, és jellemzően a nosztalgiáé a főszerep, meg a lelkizéseké :D). 
Persze, ettem egy kis rizset, rántott gombát-húst-sajtot-hagymakarikát, meg koccintottunk, meg jó volt a zene, és akkor így ennyiben ki is merült. Azt hittem, sose jön el a 22 óra, hogy végre leléphessek a buszomhoz.

A szalagavatós bankettnek annyival másabb - jobb - hangulata volt szerintem. Ott is az egész évfolyam volt, de akkor valahogy bennem volt az, hogy a szalagavató a végzősökről szól. Most, a bankett, szerettem volna, ha külön-külön szól az osztályokról, nem pedig így ömlesztve, hogy mindenki keveredik mindenkivel, elvégre az lett volna a lényege, hogy utoljára vagyunk így együtt, vagy mi.

Egyébként azt hittem, az én ruhám lesz túl rövid az alakomhoz képest (combközépig ért), na de mikor konkrét vízilovakat láttam köldökig kivágott, picsamutogatós ruhákban, rögtön visszajött az önbizalmam :D 

Hajaj, annyira szerettem volna egy szép, hosszú, ömlengős bejegyzést írni a bankettról, hát ez nem jött össze.

Ma megtudtam az eredményeimet. Azt kell mondjam, másra számítottam. Már ami az érzést illeti. Vártam valami katarzist, hogy úristen, biztos baromi furcsa lesz, hogy leérettségiztem, és ez milyen nagy dolog, meg jó érzés, meg minden. Semmi ilyen nem volt. Megkaptam, tök jó, egész szépre sikerült, ennyi. Ami azt illeti, nagy valószínűség szerint itt maradok a sulimban, OKJ-s képzésen. A gazdasági informatikussal szemezek nagyon, valamint a szoftverfejlesztővel (2-2 év), de egy tanárom szerint nincs sok esély rá, hogy indulnak nappalin. Ha nem, hát nem, akkor megcsinálom az irodai titkárt (2 év). Most valahogy úgy nem érzem ezt az egész egyetem dolgot, láttam rengeteg lehetséges okot, amiért visszakéne fizetni az állambácsi által kifizetett összeg bizonyos %-át, ami kicsit azért megrémített, mert nem élünk olyan húde jó módban, hogy ilyenekkel szórakozzak, ha nem vagyok 100%-ig biztos magamban. Most pedig még nem vagyok az. Lehet, hogy gond nélkül bírnám az első félévet, de a másodikat már nem, és máris fizess vissza sokszázezret. Vagy a nyelvvizsga hiánya... 
Ezt kifejtettem egy tanáromnak is - aki mondta, hogy nem lát túl sok esélyt a gazdinfó/szoftfejl nappalira. Ő látszólag nem ért egyet a döntésemmel, hogy ennyire elgondolkodtam az egyetemdolgon, de jelenleg úgy gondolom, ha 2 év múlva is úgy fogom gondolni, hogy ezzel akarok tovább menni, érdekel és szeretem, nem leszek elkésve - és akkor már a nyelvvizsga hiánya sem fog akadályt jelenteni, hiszen 2020-tól csak nyelvvizsgával vesznek fel egyetemre.

Szóval az eredmények.
A német írásbelim 75%-os lett, ezt szóbelivel lehúztam 74%-ra, ami annyit jelent, hogy 10 pontot veszítettem szóbelin. Különösebben nem hat meg, örültem volna, ha javítok, de az ötösre nagyon csekély esélyem volt csak, ami szinte a nullát közelítette, inkább volt ez az esély 0,49 mint 0,51. 
A töri írásbelim 51% lett, és *dobpergés* 11%-ot javítottam szóbelin! Elképzelni sem mertem, hogy akár 38 pont is összejönne, hogy meglegyen a 60%-os 4-es, de 42 pontos szóbelit produkáltam. Wow :D
A magyarom 50 pontos lett, ezt igazából sejtettem, ugyanis éreztem, hogy nagyon jól elmondtam mind az irodalom, mind a nyelvtan tételt. Ez esett a legjobban egyébként. Kicsit szarul érintett volna, hogy nagyon elhittem, hogy meglesz, aztán koppanok, a tanárnőnek is megjegyeztem már 2-3 héttel előre, mikor szólt, hogy azt a 84%-ot ne vegyem készpénznek, nagyon tanuljak a szóbelire, hogy áh, az is ötös lesz. Hát nem az lett? :D De még milyen ötös. 
Infóból a 71%-omat lerontottam 69%-ra, ami annyit jelent, hogy a 30 pontból 18-at kaptam meg. Nem tudom, mi alapján adott pont ennyit a tanár úr, a konkrét semmire, de mindenképpen pozitív meglepetés volt, hogy nem a kettes szóbelihez (összesített 62%-hoz) elegendő 8 pontot adta meg.

Biziosztás után nyilván koccintottunk, megköszöntük a tanároknak a munkájukat - az elmúlt 2 hónapban egyébként már-már szürreálisan sokszor: végzősök búcsúja, ballagás, pedagógus nap, most pedig érettségi után. Annyira begyakorolt szöveg már ez a "Köszönjük az egész éves/több éves munkáját, tanár úr/nő", szinte semmit nem is jelent, csak azért mondják, mert muszáj. Én egyébként tényleg megköszönöm, nem csak illendőségből, és ezt igyekszem mindig valamivel továbbfűzni, ma például a tanár úrnak adtam át a köszönjükamunkájátajándékot, aki a szokásos sablonszöveg mellé még azért megkapta, hogy azt is nagyon köszönöm, hogy nem lett pót tétel :D.
Koccintás után jött oda hozzám az egyik infó tanárom, akinek még az elején szóltam, hogy majd szeretnék kérdezni valamit. Ekkor beszéltünk a gazdasági informatikus / szoftverfejlesztő OKJ-ról, de mikor odajött, hogy mit szeretnék kérdezni, előtte még megjegyezte, hogy nagyon szép "pályát" futottam be itt, a suliban. Eleinte nagyon gyűlöltem az egész infó dolgot, nem is érdekelt, a mélypont pedig a 2016/2017-es tanév első féléve volt, ekkor még a tanárnővel sem volt túl fényes a kapcsolatunk, az infóval meg aztán depláne. A második félévben kezdtek el változni a dolgok, és fokozatosan, ahogy megkedveltem a tanárnőt, párhuzamosan vele a tantárgyát is. 
Idén pedig már az egyik kedvenc tanárommá vált (a magyar tanárom mellett). Nagyon szerettem még két infó tanáromat, az egyiküket még igazi példaképnek is tekintem, de valahogy mégis máshogy álltam hozzájuk. 

Kicsit egyébként csalódás ez az egész, én tényleg vártam, hogy hú, majd megkapom, Mo. alaptörvényei, bizi, érettségi, majd biztos nagyon komoly dolognak élem meg, de egyáltalán nem. Néhány éve, mikor láttam a friss végzősöket, kezükben az érettségivel, nagy büszkén, hogy sikerült nekik, azt hittem, hasonlóan fogom én is megélni, de nem. Persze, nyilván felraktam mondjuk facebookra, mert büszke vagyok magamra, de nincs meg az a katarzis.

Amúgy tök furcsa, de annyira bennem van még ez az "úristen, tanulnom kéne" dolog, miközben simsezek, vagy sorozatozok, hogy brutális szar érzés tör rám, amiért nem tanulok :"DD. 

Nagyon szarul aludtam az éjjel, konkrétan félóránként- óránként felkeltem. Különösebben nem voltam ideges, nyilvánvalóan féltem, például a töritől, de a szakmai írásbeli előtt sokkal nagyobb félelem volt bennem. Buszon még átolvastam a nyelvtan tételeket, pontosabban párat átfutottam. Nem ettem semmit, mert féltem, hogy visszajönne, a városba érve megpróbáltam lenyomni egy kis gofrit, de egy harapás után már tettem is el, mert brutál mód hányinger tört rám.
Ahogy beértem a suliba a barátnőmmel, a magyar tanárommal találkoztunk először, nagyon aranyos volt, rögtön jött és nyugtatott, mert tudta, hogy rettegek, rettegünk :D. Amúgy nem voltam túl stresszes, inkább attól féltem, hogy nem félek. 

Egyébként úgy voltam az egész szóbelivel, hogy legyek benne az első ötösben, vagy ha nem is az első ötben, de legalább még a mai nap. Így is lett, megvártuk a nyitó beszédet, meg ilyenek, mikor is mondták, hogy két ember már ki se menjen a teremből: én voltam az egyik. Mocskos mód beparáztam, kaptam a "részvétem" pillantásokat, de azért örültem is neki, hogy nem kell kimennem, így nincs időm gondolkodni, olvassam-e még át a tételeket, vagy már úgyis mindegy, és hasonlókon.

Némettel kezdtem, az iskolát húztam, és azt kell mondjam, meglepően jól ment. Probléma nélkül hazudtam össze-vissza mindent, arról, hogy milyen segítőkész az osztályom, mindenki milyen barátságos, milyen jók voltak az osztálykirándulások (1-en voltam...). Mondtam egy csomó, nyelvtanilag teljesen szar mondatot, a tanárnő meg csak bólogatott, hogy igen, jól mondom. A szituációban egy hotelszobát kellett foglalnom, az is meglepően jól ment, csodálkoztam is magamon, hogy honnan jönnek elő olyan kérdések, mint van-e parkoló, vagy TV a szobában :D. A mumusom a harmadik rész volt, ahol a bevásárlóközpontról kellett beszélni, még a kérdések alapján sem nagyon volt gondolatom róla, még magyarul sem. Valamit azért makogtam róla, meg is dicsért a tanárnő, bár nem gondolom, hogy csak 1 pontot veszítettem volna.

Törivel folytattam, ahol szintén baromi jó tételt sikerült kihúznom, a XVIII. századi magyar népességet. Azt talán 1×, max. 2× olvastam el, mert nem szerettem, de ahogy kihúztam, rájöttem, hogy basszus, hát erről minden benne van a térképben, és a források, ill. a segítő kérdések is nagyon sokat segítettek. Szerintem egész jól felépítettem, előzmények, betelepítés fajtái, Mária Terézia, II. József, nemzetiségek, minden ment, szerintem egész szépen fel tudtam húzni az 51%-os írásbelim, nem tartom kizártnak a 39 pontot, ami a 60%-hoz kéne, de majd kiderül szombaton :D.

Jött a magyar... tejóisten, mennyire elégedett vagyok vele! Petőfi költői szerepeit kaptam, illetve nyelvtanból az élőszó-írott formát. Külön-külön egyiket sem akartam, Petőfit azért mert túl hosszú, az élőszót pedig azért, mert túl rövid. A kettő együtt viszont tökéletes volt. Igazából nem is akartam jegyzetet írni, mert fejből ledaráltam volna mindkettőt, de ha már úgyis van fél órám minimum, töltsem ki hasznosan alapon firkálgattam 1,5-2 oldalt. Se szöveggyűjteményt, se irodalmi atlaszt nem használtam, minden jött fejből. A tanárnő bele sem kérdezett, nagyon elégedett volt a Petőfimmel, azt mondta, nagyon szépen kifejtettem :3. Btw követem facebookon az Irodalmi Mémek nevezetű oldalt, onnan tudtam meg, hogy Petőfi fia '48 dec. 15-én született, pont a forradalom napja után 9 hónappal, ezt ki is emeltem a tanárnőnek, mármint hogy dec 15-én született, jót mosolygott rajta :D. 
A nyelvtan tételemmel sem volt különösebb probléma, a feladatot is egész jól megoldottam, a kérdésekre is tudtam válaszolni, szóval ezzel teljes mértékben elégedett voltam. Juteszembe, baromi furcsa, de adtam egy keretet az utóbbi két évemnek. 9-10.-ben olyan magyar tanárom volt, aki konkrétan egy emberrel végigbeszélte az órát az adott kötelezőről, másnak esélyt sem adva, óra végén meg pampogva ment ki, hogy már megint nem olvasta ki senki... Utáltam ezért, hogy más esélyt sem kapott, hogy megmutassa, kiolvasta, pedig én tényleg sokat végigszenvedtem... 
11-12.-ben kaptunk másik magyar tanárt, nála már első irodalom órán kaptam egy 5-öst arra, hogy elmondtam, miről szól Az apostol, Petőfitől. Most pedig kihúztam Petőfit, és Az apostolt. Belegondoltam kicsit, és olyan furcsa, hogy ez volt az első mű, amiről beszéltem neki, és ötöst kaptam, és ez volt az utolsó is, amiről beszéltem neki, és szintén ötöst kaptam :D De lehet túl spirituális vagyok, én látok benne dolgokat :D.

Magyar után már épp kezdett kialakulni bennem, hogy aranyba kéne öntetni a kezem, és lehetne a második számú Szent Jobb, hát milyen tételeket húzok ki? :D Na igen, erre kihúztam a nyomtatókat. Ez volt az egyedüli tétel, amit nem tudtam. Mármint tudtam, hogy nem tudom megtanulni, mert annyira nem az én világom, így mindig átlapoztam, gondolván, nem vagyok ilyen szerencsétlen. Hát de. Ahogy megláttam, hogy nyomtatók, zárójelben gyakorlat, már mondtam is, hogy akkor én ezt adnám vissza. Nem lehet. Leültem, leírtam amit tudtam: output periféria, DPI, lap/perc, meg a típusokat megneveztem, de nem fejtettem ki a működési elvüket. Gyakorlatban be kellett raknom egy tonert a nyomtatóba, letölteni egy drivert, csatlakoztatni a nyomtatót a géphez, ill. egy tesztoldalt nyomtatni. Soha életemben nem nyúltam nyomtatóhoz, ugyanis nekünk nincs itthon, fogalmam nem volt, hogy mi, merre, hány méter. Elkönyveltem magamban a pót tételt, de... sikerült. Mondjuk ehhez köszönetet kell mondanom az elnöknek, amiért kiment a teremből arra a fél-1 órára, és a tanáromnak, amiért nem erőltette az elméleti részt, hogy lépésről-lépésre elmondta, mikor hova kell kattintanom, és hogy nem húzatott velem pót tételt.

Összességében véve az egész szóbeli egy nagyon pozitív csalódás volt, főleg a tanáraimban, de magamnak is nagy meglepetéseket okoztam. Párszor mondjuk szívesen bekiabálgattam volna a jó válaszokat, baromira idegesített, ha valaki felelt, és nem tudta azt, ami szerintem tök egyszerű tétel... :D 

Előre megjegyzem, ez a bejegyzés a konkrét semmiről fog szólni, csak egy rinyaposzt lesz. Mert már a nemlétező nemiszervem is tele van az egész érettségi mizériával.
Gyűlölöm, hogy érdekel a programozás, és ilyen irányba is szeretnék menni, meg kell tanulnom millió egyezer teljes mértékben felesleges dolgot ahhoz, hogy jól sikerüljön a szóbelim. Kérdem én, mi köze az oprendszereknek, nyomtatóknak, hardvereknek, és ezek működési elvének és felépítésének a programozáshoz? Csak olvasom, hogy a floppy mindkét oldalán mégnesezhető réteggel ellátott műanyag korong található, ill. hogy a külső, mechanikai sérülésektől egy tok védi meg, és a használathoz nem kell ebből a tokból kivennünk, a winchestert meg több, egymás felett elhelyezkedő, mágnes réteggel bevont könnyűfém lemez alkotja, a fizikai sérülésektől zárt, külső borítása védi, és hogy a tárolóban elhelyezkedő lemezeket sávokra, a sávokat pedig szektorokra osztjuk. Tök jó, meg minden, de engem ez kurvára nem érdekel.
Gyűlölöm, hogy annak ellenére, hogy engem konkrétan egy tárgy érdekelne az infón belül, komplex vizsgát kell tennem, és a programozási ismeretek mellett kell tudnom regélni szoftverekről, hardverekről, nyomtatókról, kábelekről.
És nekem meg semmi motivációm. Már az egyetem sem motivál, lesz ami lesz alapon állok hozzá, majd az élet úgyis mindent alakít. Ráadásul az infó szóbelim nem olyan, mint egy irodalom, vagy történelem, hogy persze, átnézem, megtanulom az összes tételt, mert a 20-ból egyet biztos kihúzok. Nem, persze, hogy nem. Infón ugyanis vegyítve vannak az elméleti és gyakorlati tételeink, szóval bevághatok én mindent, ami elmélet, ha aztán beszopom az egészet és kihúzok egy számítógép összeszerelést, vagy oprendszer telepítést (bár utóbbi még istenes lenne...). Azt meg azért nehezen dolgoznám fel, hogy csak szimplán szar tételt húztam ki, és ha bármilyen elméletet húzok, simán lenyomok egy 30/30 pontos szóbelit, de nem, mert én kihúztam egy UTP kábel készítését, és akkor tökre örülök, hogy egyáltalán a kettesem megvan. 
Rettegek, hogy gyakorlatot húzok, amit igazából rögtön nyújtanék is vissza, mert életemben nem szereltem még össze számítógépet (kilencedikben csináltunk ilyeneket, mikor még nem tudtuk, hogy ebből biza' érettségizni kell, ezért a tanár úr nem is erőltette nekem, mert látta rajtam, hogy ez nem bejövős). 
Aztán jött ez a retek oktatási rendszer, meg a nagy reformjai, hogy a hülyegyerek érettségizzen szakmai tárgyból.
Rettegek, hogy gyakorlatot húzok, és ezért baszom el az egészet. Mert ha elméletet húznék, csak összemakognék valamit, de most egy gépet hogy szereljek össze? Kirakózzak, vagy gondolkodjak legózásban, ahova beillik, oda rakom? 

Nem gondolom, hogy lennének véletlenek, szóval bízom a Sorsban, mint olyan, és abban, hogy kihúzok valami jó kis Neumann Jánost meg számrendszereket. 
Egyébként már tényleg szarok bele az egészbe, lesz, amilyen lesz, azt is magasról és nagyívben..., ha csak kettes, csak legyen meg, aztán csókolom. 
Irodalomból és nyelvtanból megtanulok mindent, hogy az legalább szép legyen, esetleg felhúzzam 90%-ra, de az infót és a törit már csak olvasgatni fogom, ami megmarad megmarad, ami nem az meg nem, így jártam.

Baromira sajnálom amúgy, hogy nincs semmi magyaros irány egyetemen, csak sima magyar, meg esetleg tanár. De hát ezek meg nem egy álomfizetéssel rendelkező melók, meg a gyerekekhez amúgy sem lenne elég kitartásom :D. De az irodalom tételek tanulása közben rá kellett döbbennem, hogy én imádom az irodalmat, különös tekintettel Radnótira, aki örökre belopta magát a szívembe.
Nem mondom, hogy minden verset imádok és értek is, de szeretek elgondolkodni a mögöttes tartalmukon, a rejtett jelentéseken.