Szeretek a Dunaparton aludni, mert ott olyan... nyugi van. Persze, valamennyire nyilván hiányzik az internet, főleg este, mikor itthon lefekvés előtt csak görgetem a facebookot/instát, meg chatelgetek pár emberrel. Mindent összevetve azért nagyon szeretek ott lenni, jó egy kis időre elszakadni a közösségi médiáktól, nem törődni azzal, hogy mi történik a világban. Jó, hogy 1-2 napon át nem jönnek velem szembe olyan cikkek, amik csak elszomorítanak, mert szerintem az ember a legnagyobb állat a világon. 
Egy éjszakát töltöttem ott, reggel be kellett mennem a suliba, hogy átbeszéljük a szakmai infó tételeket. Azt kell mondjam, sokkal másabb érzés úgy ott lenni az iskolában, hogy nem azért vagyok ott, hogy számon kérjenek, dolgozatot írjak, stb. Sokkal másabb érzés volt várni a tanárnőt az aulában, 5 kiló könyv társasága nélkül: csak a kulcsom, a telefonom, egy toll és pár lap, hogy tudjak mire jegyzetelni. Persze, sejtettem én, hogy másabb lesz úgy ott lenni, hogy már nem "tartozok" oda, elballagtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Jó volt látni, hogy az alsóbb évfolyamok diákjai még órára mennek, nekik szól az óra kezdetét jelző csengetés, esetleg még dolgozatot is írnak. Na meg a tanárokat is sokkal jobb érzés úgy látni az iskola épületén belül, hogy tudom, már nem adhatnak jegyet, már nem irathatnak dolgozatot, stb :D. 
Sőt, valószínűleg, ha rendes tanóra lett volna, szétuntam volna a fejem, mert muszáj ott lennem és jegyzetelnem. 
Így viszont, hogy tudtam, már csak a szóbeli van hátra, nem ülök be több olyan órára, ahol kötelező jegyzetelni, ahol kaphatok órai munka egyest, ha nem csinálok semmit, másabb volt {ismétlem önmagam, tudom}. 
Élveztem, hogy ott lehetek, hogy jegyzetelhetek. Teljes mértékben fakultatív volt az egész dolog, hogy menjünk be, és beszéljük át a tételeket. Tisztában voltam vele, hogy a saját érdekemben ott kellene lennem, és nem is volt vele különösebb bajom. Nem zavart a korán kelés, nem zavart, hogy 8:00-ra ott kellett lennem, sőt, szinte az idő múlását sem érzékeltem, legalábbis nem úgy, ahogy korábban, tanórákon, amikor kínszenvedés volt 45 percet végigülni, és vártam, hogy kicsöngessenek. Most még úgy maradtam volna, gyorsan eltelt az a 40-45 perc. Megesküdnék, hogy tanév közben tízszer ilyen lassan telt :D.
Még jövőhéten kedden is be kell mennem egy órára, mert csak a témakörök felére jutott idő. És igazából nem is bánom, hogy újra be kell menni. 

Miután végeztem a suliban, még visszatekertem a Dunapartra, elmentem sétálni az erdőbe, és nagy meglepetésemre, nem égtem rákvörösre, pedig meglehetősen kevés árnyék volt, nekem meg nagyon fehér a bőröm, így akár öt perc alatt képes vagyok levörösödni. A séta eredménye egyébként 3-4 kg sárga gévagomba, vagy más nevén csak fűzfagomba lett, ami rántva, és fasírtként is isteni. Nagy bánatomra azonban csak késő tavasszal, illetve kora ősszel terem :(. A Duna vize sajnos még elég hideg, így egy esetleges megfázást inkább nem kockáztattam meg azzal, hogy megmártózok...