Hát mit is mondhatnék. Nem féltem tőle, kicsit se.
Az első részben kaptunk egy meglepően hosszú szöveget a barátságról, mint szövegértési feladat, azzal egészen ki voltam békülve, elég egyszerű volt, szerintem egy 30-33 körüli pontszámot sikerült összeszednem a 40-ből. Az érvelés és a gyakorlati szöveg közül az érvelést választottam - véleménykifejtés a Valentin-nap, Halloween, Nőnapról, miért kellene népszerűsíteni őket Magyarországon, etc. Szerintem egész jó érveket sorakoztattam fel, mint például hogy a mai, modern 21. században befogadóképesnek kell lennünk az új dolgokra, illetve fontos, hogy megismerjük más országok kultúráját is, nem csak a sajátunkat, valamint hogy ezek nem "tipikusan angolszász" ünnepek, többek között ezért is nemzetközi nőnap a nőnap; mert nem csak egy nemzeté. Szerintem minimum öt pontot biztos kapok, a tízből, így már lenne 35-8 pontom.
A második részt szerintem eléggé elrontottam; úgy megörültem a sok szövegnek, hogy nem verset kaptunk műelemzésre, hogy rögtön azt választottam, gondoltam ez egy fasza kis novella. Nem, nem az volt. Kaptunk egy felnőtteknek szóló mesét. MESÉT! Én pedig szépen bevezettem a dolgokat; megfigyelhetők benne a novella sajátosságai, egy szálon fut, rövid terjedelmű, kevés szereplővel akiket alig jellemez a szerző, etc. Egyébként nagyon szépen kifejtettem az egészet, három oldalban, a cselekményt, tér, idő, szereplők, cím, a mű üzenete, miért felnőtteknek szól és nem gyerekeknek, az összes kérdésre válaszoltam, amit a feladatleírás kért, csak éppen novellának neveztem a mesét, amit ~10 sorban ecseteltem, hogy mi is az a novella, és ez a mese miért minősül annak. Ja, és a bónusz, hogy a női főszereplő Tündérszép Ilona volt, aki a folyó partján volt, fürdött, amikor megérkezett a gróf - nagyon szépen megfogalmaztam, hogy emiatt a János vitézre evokál, mert folyó, meg Tündérszép Ilona, meg minden. Hazaérve villant be, hogy basszuska, Tündérszép Ilona az Árgyélus királyfi, nem pedig János vitéz... Ezeket a "kis" bakikat leszámítva szerintem egész szépen leelemeztem. Ha a magyar tanárom átsiklik két "János vitéz" és három "novella" szó felett, lehet, hogy nem vesztek annyi pontot...

Elballagtam. De még nem sikerült felfognom, azt hiszem.
Rettegtem tőle, hogy sírni fogok, de nem sírtam. Ballagás előtt még egy fél órára beültünk a terembe, az osztályfőnök próbált elbúcsúzni tőlünk, több-kevesebb sikerrel, akkor azért majdnem kicsordult 1-2 könnycsepp, de végül még csak az sem.
Megindult a vonulás, ami úgy gondolom, sokkal jobban, összeszedettebben ment, mint a próbákon. A műsor körülbelül másfél óra volt, ezidőalatt hárman rosszul is lettek (a városban a mi sulink az egyedüli, ahol a műsort a végzős diákoknak végig kell állniuk, nem ülhetnek, de nyilvánvalóan nem tanul az esetből az iskolavezetőség, pedig minden évben előfordul, hogy rosszul lesz valaki. Komolyan, legalább orvost intézhetnének, hogy ne a tanároknak-diákoknak kelljen rohangálni...). 
Szóval nem sírtam, sokkal erősebb volt a késztetés arra, hogy megfogjam magam és elsétáljak, leüljek, vagy felkössem magam, mert a lábaim pont lerohadtak másfél óra elteltével már - azért az az időtartamot végigállni, egy helyben, mozdulatlanul... szerintem kínzás.
Megvoltak a szokásos formalitások - virág a tanároknak, alsóbb évfolyamok beszéde, végzős beszéd, díjak, oklevelek, etcetcetc. Tényleg kurva unalmas volt, már elnézést a szóhasználatért, én többet, meghatóbbat vártam. Ballagás után még visszamentünk az osztályba, de az osztályfőnökkel már nem is beszéltünk, szinte szó nélkül elengedett minket.
Sajnos azt kell mondjam, hatalmas csalódás volt a ballagás, úgy alle zusammen az egész.

Annyira szeretném azt írni, hogy azért nem posztolok többet, mert készülök az érettségire, de nagyon nem ez az igazság. Csak szimplán lusta vagyok írni. Ami az érettségit és a ballagást illeti... nos, pontosan három hét múlva ballagok. 24 nap múlva magyar érettségi. 
Rettegek.
Nem az érettségitől, mint a legtöbb diák. Sokkal inkább attól, hogy kikerülök a világba. 13 évet jártam iskolába, általánosban és középben is terelgettek minket a tanárok az úton, most pedig ha felvesznek egyetemre... magamra leszek utalva. Őszintén szólva, kicsit reménykedek, hogy nem vesznek fel, így nyerek még egy évet a mostani sulimban. Jézusom, mennyire nem hittem volna 2-3 évvel ezelőtt, hogy ezt fogom valaha mondani. Hogy szeretnék itt maradni. Bár a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy úgy vagyok vele, ha itt maradok, már pont magasról és nagyívben... a szakvizsgára. Nem szeretnék rendszergazda lenni, így a cél az lenne, hogy ha nem vesznek fel, ne itthon punnyadjak, hanem igyekezzem hasznosan eltölteni az időt, de nagy drámát nem fogok csinálni belőle, ha nem lesz meg a szakvizsgám. Nyernék egy újabb évnyi gondolkodási időt, és ha kitartanék az SZTE-TTIK mellett, megcsinálhatnám a szimpla közismereti informatika érettségit, amivel több pontot kapnék felvételin.

Az érettségitől egyáltalán nem [na jó, egy kicsit igen] félek. Az írásbeliktől különösebben nem, ellenben a szóbelitől... töriből nem tudom, hogy fogok összemakogni valamit, ami megér egy kettest. Szakmai infóból pedig piszkosul reménykedek, hogy sikerül jó tételt húznom, jó tantárgyból. Az irodalomtól nem félek, a nyelvtantól annál inkább. Jut eszembe, múltkor a magyar érettségivel álmodtam, a Bánk bánkt húztam, most pedig a Mad Love c. zeneszámból a "Bang Bang"- ot határozottan, tisztánk Bánk bánnak hallom ki. A kötelező olvasmányos tételek közül a Bánk bán az egyedüli, amit nem olvastam ki, és aminek a történetét nagyon utálom, meg éppen Katonával sem szimpatizálok különösebben. Az összesen 100 tételemből eddig 40 van meg kidolgozva. Hogy ez jó, vagy sem, nem tudom, de én nem igazán gondolom annak :D.

Mindig is imádtam személyiségteszteket töltögetni, főleg ha az értelmesnek is tűnik, nem csak valami 13 éves kislány unatkozásának agyszüleménye. Rá is találtam erre a 72 kérdésből álló gyöngyszemre, ami elég részletes, ráadásul ingyenes is. Csupa igazságot ír le, szóval nagyon ajánlom mindenkinek, akinek van 10 szabad perce, hogy töltse ki! :)

A teszt eredménye szerint én...

• 76%-ban introvertált vagyok
• 59%-ban intuitív
• 65%-ban elvi beállítottságú
• 58%-ban kutató
• és 93%-ban óvatos vagyok

Az eredményem mellé kaptam egy J.R.R. Tolkien idézetet is, mely így hangzik: 

Van, mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor, s hazaér, régi erő nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér.

Itt pedig a részletes kiértékelés:

A Mediátor személyiségek igazi idealisták. Még a legelvetemültebb emberekben és a legtragikusabb eseményekben is keresik a jót és mindig javítani szeretnének a világon. Kívülről nyugodtnak, visszahúzódónak, sőt akár félénknek is tűnhetnek, pedig egyáltalán nem hiányzik belőlük a belső tűz és szenvedély. A népesség csupán 4 százalékát teszik ki, ezért sajnos sokan félreértik őket. Ha viszont sikerül hasonszőrű embereket találniuk, olyan harmonikus kapcsolatokra tehetnek szert, amelyek a boldogság és ihlet kiapadhatatlan forrásaivá válnak.

A Mediátorokat az elvek vezérlik, nem pedig a logika, az izgalom vagy a haszonelvűség. Döntéseikben a becsület, szépség, erkölcs és erény játszik fontos szerepet: a Mediátorokat tiszta szándék vezérli, nem a saját hasznuk, vagy a büntetéstől való félelem. A Mediátorok büszkék ezekre a kvalitásaikra – és tegyük hozzá, hogy joggal –, de mivel nem mindenki érti meg, mi motiválja cselekedeteiket, könnyen elszigetelődhetnek.

TUDJUK, MIK VAGYUNK, DE NEM TUDJUK, MIVÉ LEHETÜNK

Ha a fent említett tulajdonságok jól működnek, mély és tartalmas kommunikációt tesznek lehetővé a Mediátorok és a külvilág között: csodálatos könnyedséggel beszélnek metaforákban és példázatokban, valamint nagyon értenek ahhoz, hogy szimbólumok segítségével fejezzék ki elképzeléseiket. Ez a fajta intuitív kommunikációs stílus tökéletes mindenféle kreatív foglalkozáshoz, ezért nem meglepő, hogy sok Mediátort találunk a híres költők, írók és színészek között. Nagyon fontos ugyanis a Mediátorok számára, hogy megértsék magukat és helyüket a világban, és ezt úgy tudják a legkönnyebben megtenni, hogy belevetítik magukat műveikbe.

A Mediátorok csodálatosan fejezik ki magukat, lelküket és titkaikat metaforákon és kitalált szereplőkön keresztül ismerhetjük meg igazán. 

A Mediátorok nem csak anyanyelvükkel bánnak mesterien, hanem könnyen tanulnak meg egy második, vagy akár harmadik nyelvet is. Jó kommunikációs készségük kiváló eszköz a kezükben, hogy megteremtsék maguk körül az általuk nagyon fontosnak tartott harmóniát, és hozzásegíti őket, hogy tehetségük teljes mértékben kibontakozhasson, ha megtalálták, hogy mire is elhivatottak.

HALLGASS MEG SOK EMBERT, DE KEVÉSSEL BESZÉLJ!

Az extrovertált személyekkel ellentétben a Mediátorok kevés emberrel tartanak szoros kapcsolatot, és egyetlen, jól kiválasztott ügyért hajlandók harcolni. Ha túl sok minden között osztják meg a figyelmüket, könnyen elfogy az energiájuk és letörnek, hiszen rettenetesen nyomasztja őket az a sok rossz a világban, amin nem tudnak javítani. Ez aztán a barátaikra is rossz hatással van, hiszen nehéz szembesülniük azzal, hogy mégsem olyan rózsaszín minden, ahogy Mediátor barátaik láttatták.
Ha nem vigyáznak, a Mediátorok könnyen elveszhetnek a jó keresésében, mert hanyagolják az élet mindennapos kötelezettségeit. A Mediátorok gyakran merülnek mély gondolatokba, szívesebben ábrándoznak a lehetőségekről, mint bármelyik más személyiségtípus. Ha ez nincs kordában tartva, könnyen elveszíthetik a kapcsolatot a külvilággal, és egyfajta remetelétbe merülhetnek, amiből aztán csak rengeteg munkával tudják barátaik vagy szerelmeik előcsalogatni őket.
Szerencsére, mint a tavaszi virágok, úgy bújnak elő újra meg újra a Mediátorok kvalitásai: a ragaszkodás, a kreativitás, az önzetlenség és az idealizmus, melyek az együttérzést, jóságot és szépséget hívják elő a világból.

Híres mediátorok: William Shakespeare, J.R.R. Tolkien, Johnny Depp, Julia Roberts

Piszok nehéz amúgy írnom. Lenne miről, meg szeretnék is, de egyszerűen nem megy. Annyiszor álltam már neki pötyögni, de valami mindig közbejött, félbehagytam, pár nap múlva folytattam ugyanazt a bejegyzést, és mire publikálható állapotba került, már nem volt aktuális a téma, vagy csak átolvastam, és rájöttem, hogy tök hülyeség. Viszont ma rátaláltam Bíbor blogján [KLIKK] egy kérdőívre, amit nagyon szívesen kitöltenék, szóval neki is látok :D. 

1. Hány éve blogolsz?
   Hű. Nagyon régóta. A legrégebbi blogom, aminek emlékszem a címére, 2012 végén nyílt meg, viszont már évekkel előtte is elég aktív voltam, akkor még az állatos lapok futottak nagyon, így én is abban "helyezkedtem el". Ha a szigorúan vett bloggerkedést számoljuk, akkor 6-7 éve. 
    
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
   Szerintem a leghosszabb idő, amíg nem írtam, 1-2, nagyon maximum 3 hónap volt. Nem bírom én a blogtalanságot :D
    
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
   Nem. Voltam már Rose (ami egyáltalán nem illett hozzám), volt már az eredeti nevem, voltam mythos, Anzix, de előfordult az is, hogy név nélkül írtam.
    
4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
   Nem. Csak így, hirtelen tudnék 7 címet is mondani, amin megfordultam :D
    
5. Változott az évek során a blogod témája?
   Nem gondolom, hacsak nem vesszük témaváltozásnak, hogy jelentősen megkomolyodtam a 14 éves énemhez képest :D
    
6. Milyen eszközöket használtál régen és használsz most blogoláshoz?
   Laptop. Akkor is, most is.
    
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
   Aki 2012-től, olyan nincs. Olyanokról viszont tudok, akik megélték már 2-3 címváltoztatásomat. A legrégebbi követőm talán Ninette [KLIKK]. 
    
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
   Nem nagyon. 
    
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
   Nagyon remélem, hogy nem tudnak rólam...
    
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
    Ezerszer szebben fogalmazok, jelentősen kevesebb hangulatjelet használok, és sokkal komolyabban tudom előadni magam. Előbb felnéztem a 2012-es blogomra, ami tele van "^^, ><, :D, :), ^-^, :$, :/, xD"-vel, hát a szemem kifolyik :D. Viszont szeretnék újra Pitagorasz-tételből írni matek témazárót...
     
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
    Azért nem űzöm én olyan szinten a blogolást, hogy általa lehetőségekhez jussak :D
     
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
    Amit ténylegesen megbántam, olyanról nem tudok. Olyan viszont rengeteg van, amit ha újra elém raknának, letagadnám, aztán elásnám magam. De nem bántam meg, hogy megírtam őket, mert akkor épp az volt nálam aktuális, azok voltak az érzéseim, úgy gondoltam a dolgokat, ahogy akkor leírtam őket.
     
13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
    Na, ez az a kérdés, amire nem tudok válaszolni :D. Amit másképp csinálnék a régi blogjaimmal, azt nyilván máshogy csinálom a jelenlegi blogomon.
     
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
    Ezen a blogomon még nincs ilyen. A 19. szülinapi bulimról imádtam írni az élménybeszámolómat. Illetve imádok nosztalgikus hangvételű bejegyzéseket is írni.
     
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
    Aki kéretlen kritikát adott, azt jellemzően elküldtem melegebb helyekre. Ha én kértem kritikát, akkor talán a designnal kapcsolatos dolgokat fogadtam meg (össze nem illő színek, etc).
     
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
    Jó kérdés. Mindent az élet alakít majd. Most azt mondanám, hogy még jópár évig, vagy amíg meg nem unom, de ezt nem lehet így előre konkrétan megmondani. Szerintem.
     
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
    Szerintem kellően át tudtam, tudom adni a személyiségemet, elvégre a blog pont ezért blog, hogy legyen egy hely, ahol nem játszom meg magam, hanem a saját érzéseimet, gondolataimat írom le.
     
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
    Menedék? Talán. A hely, ahol kiírhatom magamból a dolgokat, ha nagyon összecsapnának a fejem felett.
     
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!
    Én? :D Úgy gondolom, a legtöbb személyes blog azért elég egyedi, bármilyen extra dolog nélkül is, mivel nincs két ugyanolyan személyiségű ember.