Leginkább a mai, szakmai érettségi hozott ki a sodromból. Nem azért, mert olyan nehéz lett volna. Na de mindent az elejéről... Négy feladatot kaptunk: egy hálózat tervezése, egy program megírása, adatbázis-kezelés, valamint egy weboldal létrehozása. Vasárnap gyakoroltam itthon a hálózattervezést, hétfőn programokat írtam, kedden már csak elméleti szinten ismételtem a dolgokat az osztályommal. Mindenki kérdezett mindent, amit nem tudott, így azért előjöttek a dolgok. Meg mondjuk sokat lendített a kedvemen az is, hogy 3-an is rám írtak, hogy segítsek nekik valamit megérteni. 
Ennek ellenére rettegtem tőle. Sem a magyartól, sem a matektól, a némettől, de még a töritől sem féltem. Mindnél volt bennem egy egészséges drukk, hogy sikerüljön (törinél a 25%, a többinél azért magasabbra helyeztem a mércét). Minden érettségis reggelemen nyugodtan keltem, ráérősen elkészültem.... de most!
Tegnap este kezdtem el úgy igazán rápánikolni a szakmai érettségire. Közben persze tisztában voltam vele, hogy hálózatból például egyedül én voltam ötös, weboldalt én 15-20 perc alatt összedobok, míg a többieknek ez egy tanórát is igénybe vesz, adatbázisokból is a legjobb voltam, a programozás az, ami nem volt a szívem csücske, de még így is a 3-4. legjobbnak mondanám magam az osztályból. Ha én így féltem tőle, mi játszódhatott le a másik 10 diák fejében, aki mindig tőlem kért órán segítséget?!
Szó, mi szó, nagyon nehezen aludtam el. Kiterveltem, hogy majd 21:00-kor lefekszem, akkor pont meglesz a 8 órám. Nos, igen, egy órán át csak forgolódtam, óránként felkeltem, és nagyon nehezen tudtam csak visszaaludni, sőt, az egyik álmom a szakmai érettségihez kötődött. Hogy pozitív vagy negatív volt, arra ébredéskor már nem is emlékeztem, de tisztán él(t) előttem a kép, hogy ülök a gép előtt a suliban, és érettségizem.

Eljött a reggel. A parám pedig egyre fokozódott, kapkodva készültem, pedig volt még időm bőven a buszomig, nem lehetett igazából hozzám se szólni, én voltam maga a megtestesült stressz. Egy 10×10cm-s lapos zsebben nem találtam a bérletem (ami nyilván ott volt... csak dolgozott bennem az ideg), ötször néztem át a táskám, biztos minden megvan-e, amire szükség van a mai nap folyamán. 
A buszon ülve is volt bennem egy minimális "mindenkit meg tudnék ölni" vágy, a következő pillanatban meg már csak bámultam ki az ablakon, és folytak a könnyeim. Nem sírtam, ez tényleg csak könnyezés volt, annak is a visszafogottabb verziója. Egy 10-20 perc bambulás után raktam be a fülesem, és kezdtem el átnézni pár dolgot a telefonomról, mint például a DHCP, ami nagy mumusom volt mindig is. 
Buszról le, indulás a suliba. Nem túlzok, cseppet sem, ha azt írom, hányingerem volt. Alig tudtam beszélni, folyamatosan összeakadt a nyelvem idegességemben, és végigköhögtem a 3 perces gyaloglást a suliig, komolyan majdnem hánytam. Beérve, az aulában állva az idegességem csak tovább fokozódott, nem tudtam nyugton maradni, fejben még ismét átfutottam a nehézkesebb dolgokat, majd nyugtáztam, hogy menni fog, de folyamatosan mozgott a lábam, ami nálam a stressz legegyértelműbb jele. Akár ülök, akár állok, akár fekszek, ha ideges vagyok, a lábamat a jóisten sem állítja le.

Beosztottak a megfelelő terembe, és nagyon örültem neki, hogy a 205-ösbe kerültem, a szakmai óráink 90%-a abban a teremben volt, így nem éreztem annyira vizsgahangulatúnak az egészet. Fejben már összeállítottam a feladatok megoldási sorrendjét, ami a következő volt: HTML, SQL, hálózat, Java. Ez így egy nehezedő sorrend. Úgy gondoltam, logikusabb azzal kezdeni, amiről tudom, hogy megy, hogy egy kicsit megnyugodjak, és aztán legyen időm agyalni a többin.
A weboldalas feladattal elégedett vagyok, bár nem tudom, hogy értékelik, két feladatot nem tudtam csak teljesíteni: a vízszintes cellaösszevonás egyszerűen nem jutott eszembe, illetve egyszerűen nem tudtam értelmezni, hogy milyen HTML-tag meg style, de hogy nem a CSS-fájlra gondolt, abban biztos vagyok, mert a stíluslapos feladatok később jöttek, egy csomagban. Reméltem, hogy kihozom 20/20 pontosra, de nem gondolom, hogy olyan sokat vesztettem volna. 20 perc alatt be is fejeztem (igazából sokkal hamarabb, de még 2× átolvastam a feladatokat). 
Következőnek az adatbázisnak estem neki. Miközben importáltam be a fájlokat, nem is mertem odanézni, mert mondom ha már az importálásnál, ami konkrétan a második feladat, egy piros ablak fog fogadni, én sírva fakadok. De zöldült minden, szerencsére. Hanem a harmadik feladatnál máris elakadtam, ugyanis nem találtam, hogy hol lehet új sort beszúrni; pedig aztán ez is olyan dolog volt, amiről tudom, hogy hogy lehet, csak pont nem jutott eszembe. Ezen egy 4-5 percnyi agyalág után átlendültem, és oldottam a többit. Ami azt illeti, egész egyszerű volt, az új sor beszúrását leszámítva csak egy feladatot nem oldottam meg, amit nyilván allekérdezéssel kellett volna, de agyi kapacitásom már nem igen volt rá, szerintem azzal nem is veszítek olyan sok pontot, bár ki tudja, idén mit, hogyan értékelnek. Mindent összevetve, ha csak SQL-t és HTML-t értékelnének az érettségin, szerintem egy egész szép, 90% körüli ötöst produkálnék. De van a feketeleves része is... 
Mint a hálózat tervezése, ami roppant időigényes volt, már az is, amíg konkrétan a semmit csináltam, csak összeállítottam a topológiát, kiraktam az eszközöket, elneveztem őket, meg beállítottam az IP-címeket. Szerintem csak ezzel elment 20 perc. Persze, kellett DHCP-zni, amit beállítottam, hogy sikerült-e, arról halvány lila gőzöm sincs :D A forgalomirányítást a RIP protokollal kellett megoldanunk, ami a létező legegyszerűbb megoldás, nekem valamiért mégis ez volt a rengeteg protokoll közül az egyetlen, amivel nem voltam megbarátkozva. Bepötyögtem a parancsokat, és mikor csomagot küldtem, megjelent mindenhol a "succesful" szöveg, aminek rég örültem annyira, mint a mai napon :D. Egész sok feladatot megoldottam, talán csak a SOHO routeres feladatok voltak azok, amikre inkább azt mondtam, hogy ez most skip, mert ilyet még soha nem csináltam, csináltunk órán.
Programozással zártam, amiben nagyon pozitívan csalódtam. Szerintem soha, egy órán sem tudtam saját kútfőből beolvasni adatokat, mindig előző órai munkákat nyitottam meg, és kontrollcé kontrollvé módszer. Most erre nem volt lehetőség, de olyan szépen benyaltam, hogy BufferedReader be=new BufferedReader(new FileReader("fajl.txt"));, majd a tömbök létrehozását, és a while ciklust is, hogy meg is lepődtem magamon :D. Egyetlen egyszer sem jelzett hibát a program, mindig gond nélkül lefutott (na jó, 1× bakiztam egyet, de azt tudtam korrigálni). Viszont hogy ez a feladat hogy sikerült, azt tényleg nem tudom. Ami kijött, az jól jött ki, egyedül a pontokat nem tudtam összesíteni a feladatban, így 800 körüli pontszám helyett 110 jött ki, de minden más jól működött. Illetve az utolsó feladatnál, ami szerintem ér egy 8 pontot körülbelül, nem éppen úgy oldottam meg, ahogy kellett volna, hanem sokkal időigényesebben, de lényegében jó lett, ugyanaz az eredmény jött ki, csak józan paraszti ésszel gondolkodva :D. 

Örülök, hogy végre túlvagyok az írásbeliken, és így visszagondolva, kár volt tartanom a szakmai informatikától, mert elég egyszerű volt, bár a HTML feladat kicsit kiábrándított, én jobban szeretem a kicsit összetettebb oldalakat, így elég kis "ovisnak" éreztem a sima, egy lapból álló oldalt a búbos bankáról: se dőlt, se félkövér, de hivatkozások (csak 1...), se felsorolás, se egyedi felsorolás jel... Csak két kép, pár azonosítő, valamint osztályjelölő, és ennyi. Szerettem volna valami bonyolultabbat. Nagyon beteg vagyok, igaz? :D