Már-már hagyományszerűen jött össze a volt osztályomból egy 7-8 fős banda a nyár utolsó napján, hogy sütögessünk egy kicsit, érezzük jól magunkat. Aprócska változás volt a résztvevők között, amit utólag abszolút nem bántam meg, sőt, sokkal nyugisabb volt így. Úgy érzem, megtaláltam azt a bandát, ami tökéletesen megvan együtt, amin már nem kell változtatni. 
Az egyik csaj nem jött, aminek örültem is, mivel nyár elején is tartottunk volna egyet, ami miatta lett eltolva pár héttel, az időpont előtt pedig bejelölte a létrehozott eseménynél, hogy ő nem tud részt venni. Nem indokolt, nem írt, hogy bocs, egy kurva szót nem írt, szerintem ez azért elég nagy szemétség volt részéről (utána még az eső is elmosta a bulit, bezzeg ha nem tologattuk volna miatta, megtarthattuk volna), illetve az egyik srác helyett egy másik jött, ami nagyon jó döntés volt, pedig nagyon féltem, hogy megfogom bánni :D. 

Szokásunkhoz híven most sem vittük túlzásba az alkoholfogyasztást, csak 4-5 doboz sör fogyott, meg pár korty meggybor (azt mondták, nagyon erős, én meg sem kóstoltam). Egész éjjel csak röhögtünk, de úgy, hogy sokunknak már fájt a hasa a nevetéstől :D. Hihetetlenül jól tud esni, mikor megkapom az olyan megjegyzéseket, mint; "Rég éreztem magam ilyen jól, pedig nem is ittam". 

Hat órára jött össze a banda, de csak fél kilenckor álltunk neki sütögetni, tekintettel 2 főre, akik melóból jöttek, és kérték, hogy várjuk meg őket. A csirkemell és sertéscomb mellé az egyik srác csinált rizset, a másik hagymakarikákat rántott, hát imádom, milyen kis háziasak, kérni se kellett őket, saját maguk ajánlották fel :D. Igazából csak a szokásos dolgok történtek, megvacsoráztunk, kártyáztunk (solo), dumálgattunk, ilyenek. Be kell valljam, eléggé elszomorodtam, mikor az egyik srác pohárköszöntő-féleséget mondott, hogy na akkor mindenkinek sok sikert az egyetemhez, okj-hoz, munkához, és csináljunk ilyen sütögetéseket jövőre is.
Az egyik srác lelépett éjfélkor, mert neki másnap reggel dolgoznia kellett menni, pedig nagyon szívesen maradt volna még. Viszont örülök neki, hogy el tudott jönni, meg hogy hívtam, annak ellenére, hogy vonakodtam tőle eleinte, mert utólag kiderült, lelkileg egy ideje ő már nincs a topon, szóval jót tett neki ez a kis kikapcsolódás, feltöltődés, én meg boldog voltam, hogy jót tehettem vele.
Nemsokkal azután, hogy ő elment, megjelent három csaj, akik a parton sátraztak, mondván, ők lánybúcsút tartanak, és a menyasszony feladata, hogy jókívánságokat gyűjtsön. Hát mi írtunk, rajzoltunk, bár elég nehezen kezdtünk neki, a végén már alig tudtuk kiadni a kezünk alól a füzetet meg a tollat :D Sanszos egyébként, hogy Gálos Roland barátnőjéhez volt szerencsénk, legalábbis nagyon hasonlít a feleségére a lánybúcsús menyasszony, és ők másnap házasodtak össze :D. 
Fél kettő körül lelépett az egyik csaj is, ő pont a következő akciónk előtt; az egyik srác hozott gumicukrot (olyan íze volt, mint a hányásnak, de komolyan). Megígértük neki még előzőleg, hogy el fog fogyni, de egyértelmű volt hajnali 2 körül, hogy nem, ez nem fog elfogyni, szóval ketten maradtunk csajok, meg 3 pasi, mi csajok leléptünk a szinte szomszédban lévő kocsmába, ahol szintén buli volt, hogy körbekínáljuk az embereket... Ketten kérdezték meg, hogy mibe áztattuk be, közülük egy kérte, hogy akkor együnk belőle mi is. Végül azért elfogyott, marékszámra vették, hívogattak minket cserébe fröccsre, de mi nagyon szépen megköszöntük és visszautasítottuk :D. Szóval az ígéretünket betartottuk, a gumicukor elfogyott. 

Ezt követően gyújtottunk egy kisebb tábortüzet, amit körülülve hol lelkiztünk, hol pletykáltunk, hol a semmiről beszélgettünk, hol nagyon hangosan röhögtünk, egészen hajnali négyig. Azért is szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert bár kimondva nincs, mindannyian tudjuk, hogy ami ott elhangzik, ott is marad. Az a banda tud róla, aki akkor ott volt, de nem terjeszti senki senkinek, mindenki megtartja magának. 

Btw szoftverfejlesztő leszek, ohye.