Nem igazán szeretek telefonálni, sőt, utálok. Most mégis meg kellett tennem, mert ami kell, az kell. Középiskola 10. évfolyamában színötös voltam németből (oké, egy 4-es témazáróm volt, de 4.9 volt az átlagom). Idén pedig már csak stabil hármas. Nem gondolom, hogy én lettem volna a két év alatt hülyébb, egyszerűen csak másik tanárt kaptam, akivel nem találtam meg a közös hangot. Mármint nagyon nem. Eleinte még nála is 4-es átlag felett mozogtam, 11. év elején például a csoportból messze a legjobb voltam, emellett a leggyorsabb is, ez pedig folyamatosan romlott. Imádtam a németet, de komolyan, a szódolgozatokat konkrétan úgy írtam, hogy rögtön a német megfelelőjét a kért szónak, egy óra alatt simán megjegyeztem 40-50 szót, úgy, hogy azokat a mai napig tudom. Aztán jött egy másik tanár, én meg mélyrepülés.
Utolsó évben egyébként ketten lenyelvvizsgáztak a csoportból, de sokkal többen szerettek, szerettünk volna. Mire eljutottunk a jelentkezési határidőig, teljesen elbizonytalanodtam magamban, neki köszönhetően, ugyanis megvolt az a 2-3 fős banda, akiket mindig istenített, oda- meg vissza volt tőlük, annak ellenére, hogy mocskos pofátlan teremtmények voltak, imádta őket. Én meg speciel hiába adtam bele minden tőlem telhetőt, hiába próbálkoztam, csak azt kaptam, hogy milyen szar volt a feleletem (előfordult, hogy szó szerint ezt mondta!), és inkább hagyjuk ezt az egészet. Hát akkor hagyjuk, megoldom én máshogy a nyelvvizsgát, ebből köszönöm, nem kérek.

Úgyhogy elhatároztam, hogy felkeresem a volt német tanáromat, akit imádtam, és akinél egy négyes híján színötös voltam. Hátha elvállal. Az osztályfőnökömtől meg is kaptam a telefonszámát, fel is hívtam - mondjuk látni kellett volna, mit össze nem szenvedtem, mire rámertem lépni a hívásra :D Tényleg gyűlölök telefonálni. Mindegy is, lényeg a lényeg - elvállal. Azt mondta, amúgy nem szokott vállalni nyelvvizsgára felkészítést, de engem nagyon szívesen elvállal. Egyébként rettegtem a visszautasítástól, és tök pofátlannak éreztem magam, amiért már nyugdíjas, én meg ilyenekkel zaklatom, de hát lett volna lehetősége nemet mondani. Egyébként mikor hívtam, épp sétált haza, nagy volt a hangzavar, azt mondta, majd visszahív. Így is lett.
Semmi lényeges dologról nem beszéltünk, csak arról, hogy az őszi vizsgát szeretném-e, meg nyilvánvalóan megkérdezte, milyen lett az írásbelim. Hát, elájulva nem volt a 75%-omtól, tekintve, hogy nála tényleg sokkal jobban teljesítettem, de ennek ellenére azt mondta, hogy az egy elég szép négyes azért. Megbeszéltük, hogy nem igazán találtam a közös hangot a legutóbbi német tanárommal, és hogy nem tudja, hogy jön össze a nyár, mert nem mindig lesz itthon, sokat fog unokázni Vácon, de ha itthon lesz, nagyon szívesen foglalkozik velem - és hogy szerinte csak útmutatásra van szükségem, mert a tudásom megvan hozzá. És valószínűleg igaza is van.
Jó volt hallani a hangját, mert bár így utolsó évemre rengeteg tanáromat megkedveltem, Vele senki nem veheti fel a versenyt, ugyanis ő az a tanár volt, aki a nulla német tudásommal és teljes fokú német gyűlöletemmel megszerettette- és értette velem a németet. Btw őt is nagyon utáltam, mint középsuli elején a tanáraim többségét, meg úgy az egész iskolát, és ő volt az első tanár, akit megszerettem, és akivel tudtam teljesen őszintén beszélgetni, és mindig feltöltöttek az órái, sőt, vártam a duplanémeteket, szívem szerint egész nap németeztem volna vele :D (bezzeg utolsó 2 évben, egy középkori kínzásnak éltem meg minden egyes németet, a duplákhoz képest meg a középkori kínzást leányálomnak éreztem volna :DD). . 
Mindenesetre annyiban maradtunk, hogy keresni fogjuk egymást, mert nyilván nem így szóbeli kellős közepén szeretnék ezzel foglalkozni, de ha minden igaz, 29-én megbeszéljük a dolgokat személyesen is. Sok sikert kívánt a szóbelikhez, majd elköszöntünk. 
De annyira feltöltött ez a pár perces beszélgetés vele, hogy az valami hihetetlen :D. 

Egyébiránt szétszakad a fejem, pedig elvileg nincs front. Az idő elég nyomasztó, hűvös van, eléggé esőre áll az idő, fúj a szél is. Reggel nyolc óta fekszek az infó tételeim fölött, de csak az elsőig jutottam. Bevágtam a Neumann-elveket, meg a bináris és hexadecimális számrendszert, és mára még kitűztem magam elé a BIOS-t, a számítógép egységeit, a háttértárakat, illetve a nyomtatókat. Ezek közül igazából egyikkel sincs különösebb problémám, mindegyik csak 3-4× átolvasós tétel, annyiból már megjegyezhető, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Csak nézem, futom át a sorokat, nem is kalandoznak el a gondolataim, mégsem tudok teljes mértékben a tételekre koncentrálni, mert szét tudna szakadni a fejem, és úgy érzem, ha még valamit megtanulok, konkrétan felrobban. Valahogy így.

Fáradt vagyok. Szerintem a 13 év alatt összesen nem tanultam annyit, mint az elmúlt közel egy hétben. És mérhetetlenül kiakadtam, mert van osztály, akik csak 27-én kerülnek sorra a szóbelin, míg én 21-22-én. Az az egy hét rengeteget számít: ha napi 5 tételt tanulok, az a majd' egy hét 30 db tételt jelentene. Ami rengeteg, de tényleg. Szóval teljes mértékben unfairnek tartom, hogy van, akinek akár 2 héttel is több felkészülési ideje van, mint másnak. 

Az irodalom tételeken egyébként már átrágtam magam, szerintem egész jól mennek, 3-4 olyan tétel azonban akad, amiről ha akarnék se tudnék sokat beszélni: ők Tóth Krisztina (egyáltalán minek kortárs író érettségi tételnek? mit tett le ő az asztalra, amiért meg kell tanulnom, hogy milyen díjakat kapott?), Bodor Ádám (akinek az életrajzában több dolog szerepel az apjáról, mint róla, de neki legalább jó művét kell értelmeznünk - A krétaszag eredetét), és egy kicsit a Bánk bánnal is hadilábon állok. Pedig kiolvastam, érettségi szünetben, friss emlék, de egyszerűen nem marad meg minden szereplő, és teljesen logikátlannal tartom azt is, hogy ki kinek a köréhez tartozott. És akkor ott van még a Sorstalanság, ami filmes tétel - kameraállások, fények, hangok. Bemagolnivaló. Arra meg még nem vett rá a lélek, hogy én azt bevágjam, mert ha magolok, az rövidtávú memória, szóval majd utolsó napokban. Talán.

Jelenleg a nyelvtan tételekkel küszködök, szintén napi ötös bontásban, mára van a 11-15. Az első tízből talán azt mondanám, hogy csak a magyar nyelv nyelvváltozataival van problémám, azzal viszont nagyon nagy. 
A tervek szerint a nyelvtant is letudom holnap, pénteken pedig nekiállok bevágni a szakmai tételeket. Kicsit félek tőlük, ugyanis nem minden tételem elméleti, van köztük jónéhány gyakorlat is - mint számítógép összeszerelése, router konfigurálás, UTP kábel készítése, etc. Szóval parázok, hogy bevágok mindent oda-vissza, aztán kapok valami szerelést, és nemhogy javítok, még majd örülök, hogy nem buktam meg...

Egyébként folyamatosan kételyek gyötörnek az egyetemmel kapcsolatban: mi lesz, ha felvesznek? Nagyon szeretnék menni, ugyanakkor államira jelentkeztem, mert nincs nekem félévente 300.000-em. A napokban olvasgattam róla, hogy vissza kell fizetni az állami támogatás 50%-át, ha a képzési idő 1,5 szeresén belül nem végzem el az egyetemet, ha több, mint 1 félév után abbahagyom, és nem kezdek új képzést 1 éven belül, és 100%-ot kell visszafizetni, ha 20 éven belül nem dolgozom le hazai viszonylatban a képzési időm kétszeresét, és úgy mennék külföldre dolgozni. Emellett olvastam olyat is, hogy ha valaki hátrányos helyzetű, vagy 3 gyereke van (nálam nyilván előbbi az érvényes.. :D), mentesülhet ezen kötelezettségek alól. 
De félek, hogy nem tudnám elvégezni - nem is a tudásom miatt, inkább a nyelvvizsga hiánya miatt. És akárhogy is számolgatom, 6 félév a képzési idő, ami ha 50%-ot kell visszafizetni, még mindig rengeteg pénz lenne. Ha nem lenne ez az egész visszafizetési mizéria, valószínűleg felhőtlenül boldog lennék, ha megkapnám az SMS-t, hogy felvettek. De jelenállás szerint lehet jobban örülnék, ha nem vennének fel, mert akkor magától értetődő lenne, hogy nem megyek egyetemre.

A tételeim kidolgozásával sikeresen végeztem. El sem hiszem :D. Már csak valakinek meg kell őket tanulni... Szinte a kezdetektől (3 éve) követem Jocó bácsi facebook oldalát. Akinek esetleg ismeretlen lenne a neve, ő egy történelemtanár. Jó, ez most lehet csúnya volt, szerintem speciel sokkal több, mint tanár. Egy átlagos tanárnál mindenképpen több, a diákjaira egyenrangú félként tekint - legalábbis a bejegyzéseiből ez derül ki. 
A WMN-en osztott meg még tavaly júniusban egy cikket, amiben 17 praktikus tanácsot ad, amivel elmondása szerint játszva túlélhető a szóbeli érettségi. Én ezen pontok alapján készülök a szóbelire, gondoltam, megosztom itt is, hátha valaki hozzám hasonlóan szóbeli előtt áll, és még nem látta ezt a cikket.

1. Készíts magadnak részletes tervet, hogy melyik nap, melyik tantárgyból, mennyi tételt fogsz megtanulni.
2. A tervedet úgy írd meg, hogy betartható legyen... És aztán tartsd is be!
3. Harmincöt-negyven percenként iktass be tizenöt-húsz perc szünetet, amikor kicsit mozogsz, sétálsz. Semmiképpen ne a szobában töltsd ezt az időt, és főleg ne számítógépezéssel, facebookozással, mert az beszippant. Azért egy Jocó bácsi világa sztori elolvasására van idő, de aztán vissza a könyvhöz.
4. A tételek tanulását kezdd azzal, hogy minimum háromszor, maximum ötször lassan (akár hangosan) olvasd el az anyagot.
5. Ezután próbáld meg könyv nélkül elmondani, összefoglalni.
6. Ha nem megy, akkor újra: olvasás, majd újra: próba!
7. Amikor ez már sikerül, akkor 15-20 kulcsszóban (a legfontosabb szavak a tételben) foglald össze a tudnivalókat egy kicsi, színes papíron.
8. Utána ezekből a szavakból foglald össze magadnak a tételt.
9. Ha sikerül, akkor a végén három-öt percig nézegesd a tizenöt-húsz szóból álló kis lapot. (És közben azért ne azon járjon az eszed, hogy ezt képtelenség megtanulni...)
10. Ezeket a színes papírokat ragaszd fel az ajtóra, szekrényre. Motiválni fog, hogy már mennyit tudsz!
11. Próbáld meg tematikusan tanulni a tételeket egymás után. Például: ha töriből megtanultad a szabadságharcot, akkor tanuld utána magyarból Petőfit. Vagy a dualizmus után Mikszáthot. Sokkal könnyebben meg fog ragadni az anyag, és így meglátod az összefüggéseket is.
12. A vizsga előtti estén már csak a színes kis papírokat nézegesd. Próbálj meg eleget aludni szóbeli előtt, kipihenten sokkal jobban tudsz gondolkodni. Készülj fel, hogy az érettségikor akár három órát is bent ülhetsz a teremben, ami rendkívül fárasztó.
13. Reggel hallgasd meg többször az „Eye of the tigert”, hisz még mindig Rocky vagy, és ez nem múlt el.
14. Ne gondolj arra, melyik tételt nem akarod húzni, mert Murphy tutira azt nyomja a kezedbe. (nekem speciel ezzel lesz a legnagyobb problémám :D)
15. Amikor belépsz, mosolyogj, és légy magabiztos! Higgy magadban, és akkor nem lehet akadály!
16. Még véletlenül se mondd tételhúzás után hogy „Jajj, ezt nem tudom! Meg fogok bukni! Lehet másikat húzni?” Mindig csak pozitívan állj hozzá.
17. Ha így sem megy, keresd Jocó bácsit nyugodtan, hátha tud segíteni! ;)

Magyar: 84%. Kétszer kellett megnéznem, mert el sem hittem :D. Azt tudtam, hogy a szövegértésem jól sikerült, de 30-33 pontra számítottam, és 36 lett, az érvelésnél is csak egy pontot vesztettem, így 45 pontot kaptam az első részre. A műelemzésem is meglepően jól sikerült, a tartalmi minőségnél vesztettem sokat (8 pontot), a szövegszerkezetet maxoltam, a nyelvi igényességnél csak egy pontot veszítettem, íráskép max, helyesírás 6 pont. Összesen 84. A magyarom sikerült egyébként a legjobban. Semmi megérzésem nem volt vele kapcsolatban, egy hete beszéltem a tanárnővel, ő azt mondta, nem sikerült rosszul, de ezzel a tudattal is 70% körül vártam. Szóbelin 36 pontot kell produkálnom, hogy még beleférjek az 5-ös kategóriába, 42 ponttal pedig tudnám tartani magam a 84%-on.

Matek: 74% 60 körüli pontszámot vártam, bárhogy számoltam össze, bármekkora jóindulattal adtam magamnak a részpontokat, csak 63%-ig jutottam. Az első részben 22 pontra számítottam, ott valahogy összejött +2. A második részében 41 pontot számoltam össze, ahol végül 50 lett. Amikor megláttam, hogy 74%, majdnem elsírtam magam, annyira öröm és bódottá volt minden. Miután megírtam, fejben lemondtam a TTIK-s terveimről, mert kellett volna 70%, de álmodni sem mertem volna róla, hogy megugrom azt a 70-et.

Töri: 51% A rövid feladatoknál 34 pontot számoltam össze, és pont annyi is lett :D. Az esszéknek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, tudtam, hogy nagyon elrontottam őket. Ennek ellenére az I. ipari forradalomról szóló esszémre a 17-ből 10 pontot kaptam, meg is lepődtem rajta :D. A magyarországi nyilasuralomra viszont a 33-ból csak 7-et, de ez pont elég is volt egy elég stabil hármaskához. Igazából különösebben nem érdekel a történelem, a szóbeli sem hat meg, ha rontok hát rontok, ha javítok az meg akkor nagyon jó. A négyeshez 39 pontos szóbelit kéne produkálnom, ami hát enyhén szólva lehetetlen számomra, szóval nem fogok különösebben erőlködni.

Német: 75% Már-már ijesztően jól sikerült a németem. Sőt, kicsit még aggaszt is, hogy összecsaptam a rövid levelet, ha több időt fektetek bele, lehetett volna 80% fölött is. 33 pontos a szóbeli németből, és nagyon csúnyán maxolnom kellene ahhoz, hogy feltornázzam ötösre, 33 pontos szóbelivel ugyanis pont 80% lenne. Erre őszintén szólva nem sok esélyt látok - bár arra sem sokat láttam, hogy 75% lesz az írásbelim. 

Szakmai: 71% A legnagyobb meglepetést a szakmai érettségi okozta. Én tényleg nem számítottam 60%-nál jobbra, még az a 60 is nagyon jóindulatú 60% lett volna a fejemben. Btw informatikából is 70% volt a cél, hihetetlen, hogy sikerült ezt is megugrani, már csak szintentartani kell a szóbelin. Maxos szóbelivel is csak 77%-ra tudnám felhúzni, de az eredeti, 70%-os célhoz 19 pontot kell, hogy kapjak szóbelin, az elérhető 30-ból. Amin legjobban meglepődtem, az egyébként a hálózatos feladat volt, ahol csak 8 pontot veszítettem. Programozásnál 18-at, webszerkesztésnél 2-t, adatbázis-kezelésnél pedig 6-ot. 

Megtekintés után a barátnőmmel Joker-vigyorral ugráltunk le a lépcsőn, tudatosítva magunkban, hogy megérte várni közel két órát az eredmények miatt, mikoris az aulában bevárt minket az egyik informatika tanárom (aki múlt héten kérdezte meg a csoportot, hogy hogy érezzük, milyen lett a szakmai érettségink - én természetesen a maximum 60%-os tippemet mondtam be, és rákérdeztem, lehet-e szóbelivel 70%. A válasz a lehet volt, ebből gondoltam, hogy biztos nincs meg 70%). Megkérdezte, hogy na miújság, hát nem tudtam leplezni a boldogságom és meglepődöttségem, hogy sokkal jobb lett, mint amire számítottam :D. Közben megjelent a magyar tanárom is mellettünk, aki szintén megdicsérte a szakmaimat, mert hogy ahhoz képest, hogy kilencedikben ebből még majdnem buktam, ez egy nagyon szép eredmény. 

Összességében véve elégedett vagyok az írásbelikkel - csak a töri rondít bele, de még azt is baromi szépnek látom, ahhoz képest, hogy erős kettesre számítottam, erős hármas lett. 70% felett pedig már inkább az ötöshöz hajlik a jegy, mintsem a négyeshez, szóval szerintem elég erős, stabil négyeseket hoztam össze. Már csak a szintentartás az, ami nehéz lesz...

Pénteken délután hatra hívtam össze az osztályom (volt osztályom...?) 40%-át egy kis közös főzésre, meg az ilyenkor szokásos dolgokra. Eddig három alkalommal csináltunk ilyet az én rendezésemben, egyszer a szülinapom miatt, egyszer a tanév kezdete miatt, most pedig írásbeli after gyanánt. Viszont eddig mindig sütöttünk, most először vállaltam be, hogy na akkor főzzünk. 
Egy ember híján mindenki meg is jelent hat órára, a hiányzó is beesett másfél-két órás késéssel.
Félve kezdtem neki a halászlé főzésének, ugyanis még soha nem főztem egyedül, mindig csak a csendes szemlélő szerepét töltöttem be, de meg kell hagyni, szerintem finom lett, csak kevés lett a leve, ennek ellenére mindenkinek jutott, és mindenki elégedett is volt vele. Persze kaja közben beszélgettünk, miről másról, ha nem az érettségiről. Mindenki körbekérdezett mindenkit, készült-e már a szóbelire, a válasz pedig egyöntetű "még nem" volt. Páran dolgozgattak már ki néhány tételt, de az elmondottak alapján úgy érzem, én állok a legjobban.
Három osztálytársam megbukott szakmai infón (jó, még nem, mert szóbelizni mehetnek). Nyilvánvalóan erről is témázgattunk, és a 9 főből, aki ott volt, túlnyomó többségben egyetértettek velem abban, hogy megérdemelték. Tudom-tudom, csúnya dolog ilyet mondani, de ez van. A három fiú közül az egyik egyszerűen képtelen volt megadni magát a tanárnak, csakazértis ellenszegült, mint valami csökönyös szamár, és rögeszméje volt, hogy a tanár az idióta, holott ő volt. Azaz gondolom én, mert ha a tanár lett volna a hülye, valószínűleg én sem tudtam volna jól teljesíteni. A másik kettő közül az egyik be sem járt az órák 90%-ára, ha mégis, akkor pedig a harmadik bukottal játszottak felettébb IQ-szintet növelő online játékokkal, a feladatok megoldása helyett, óra utolsó öt percében meg nálam kuncsorogtak a forráskódokért, kész feladatokért, hogy ne kapjanak órai munka egyest. Megérdemelték az egyes írásbelit, na. És egyébként egyikükből sem nézem ki, hogy különösebb energiát fektetnének a szóbelibe, ha szerencséjük lesz, kihúznak valami gyakorlati tételt, amivel felhúzzák magukat, de ha elméletet húznak, baszhatják.

Miután kellőképpen bekajáltunk, lementünk a partra fürdeni, aki nem fürdött az röpizett, vagy csak ült a pléden, szerintem jó hangulatban telt az a közel egy óra. Visszamentünk a házhoz, bepakoltuk a kaját a konyhába, pezsgőt bontottunk, ittunk, beszélgettünk, néha komolyabb, néha teljesen jelentéktelen dolgokról, nagyon sokat nevettünk, sokszor szinte a semmin, közben hangosan szólt a zene, mi meg énekeltünk. Rengeteget UNO-ztunk, kivétel nélkül mindenki játszott, közben pedig ketten hazamentek, éjfél magasságában. Btw mindketten elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat, és rég nevettek ennyit. Senki nem itta magát seggrészegre (bár nagyban hozzájárult hozzá, hogy talán 4-5 liter sör volt csak, meg két üveg pezsgő). Vagy ha mégis, hát nagyon jól leplezték :D. Két óra körül beültünk a szobába a tévé elé, lenémítva bámultuk a képernyőt, és mi szinkronizáltuk a híreket, reklámokat, sorozatokat. Meglepően jó szórakozás volt :D. Három óra körül bealudtunk, de ötkor mindenki felpattant arra, hogy ömlik az eső, baromi hangosan. Páran visszaaludtak, én is próbálkoztam vele, de nem igazán jött össze, pár percekre csuktam csak be a szemem, de összefüggő huzamosabb alvás nem volt. 
Hétre már mindenki fent volt, két embert leszámítva, akik egész jól bírták, tíz óra környékén találtak felkelni. Rendbetettük magunk után az udvart, majd mindenki haza is ment.

Másnap reggel egyébként nagyon brillíroztam. Rengeteg uszáj, hajó ment el a Dunán, amire páran rácsodálkoztak, én pedig belekezdtem az előadásomba: köszönhetően Széchenyinek, aki hajózhatóvá tette a Dunát, lóversenyek, Tisza szabályozása, Hitel, Világ, Stádium, etcetcetc. 
Mikor már nagyon untuk a fejünket, és még nem kelt fel mindenki, nekiálltunk pixwordozni, mikor is megszólalt az egyikük - "azt hittem, ecloga lesz a megoldás. nem tudom, az mi, de azt hittem." Nyilvánvalóan ledaráltam a Radnótis tételünket: bukolika, Vergilius, meg minden ami kell. Talán alig egy órával később kérdezte meg valamelyikük, hogy miért épp az a neve valaminek, ami (a szóra már nem emlékszem...), mire az én agyam rögtön kapcsolt: hát mert Kazinczy nyelvújított az 1800-as évek elején, 1805 ipszilonista-jottista háború, Mondolat, meg minden a nyelvújításról. Válaszképp annyit kaptam: "reformáció". Nekem persze nem is kellett több: Luther, 95 pont, evangélisták, búcsúcédula, predesztináció, Kálvin, miegymás. 
Meg is lepődtem magamon, mert tényleg nem akartam játszani az okost, ez teljesen magamtól jött, mintha bekapcsoltak volna rajtam egy gombot, hogy na most mondd, én meg mondtam :D. És még nem is tanultam tételeket - a nyelvtant, irodalmat még év közben, töriből is csak 2× olvastam át, amikor kidolgoztam őket, illetve egyszer nyomtatott formában, mikor lefűztem őket. Eléggé feldobta a kedvem, na. :D