Pénteken délután hatra hívtam össze az osztályom (volt osztályom...?) 40%-át egy kis közös főzésre, meg az ilyenkor szokásos dolgokra. Eddig három alkalommal csináltunk ilyet az én rendezésemben, egyszer a szülinapom miatt, egyszer a tanév kezdete miatt, most pedig írásbeli after gyanánt. Viszont eddig mindig sütöttünk, most először vállaltam be, hogy na akkor főzzünk. 
Egy ember híján mindenki meg is jelent hat órára, a hiányzó is beesett másfél-két órás késéssel.
Félve kezdtem neki a halászlé főzésének, ugyanis még soha nem főztem egyedül, mindig csak a csendes szemlélő szerepét töltöttem be, de meg kell hagyni, szerintem finom lett, csak kevés lett a leve, ennek ellenére mindenkinek jutott, és mindenki elégedett is volt vele. Persze kaja közben beszélgettünk, miről másról, ha nem az érettségiről. Mindenki körbekérdezett mindenkit, készült-e már a szóbelire, a válasz pedig egyöntetű "még nem" volt. Páran dolgozgattak már ki néhány tételt, de az elmondottak alapján úgy érzem, én állok a legjobban.
Három osztálytársam megbukott szakmai infón (jó, még nem, mert szóbelizni mehetnek). Nyilvánvalóan erről is témázgattunk, és a 9 főből, aki ott volt, túlnyomó többségben egyetértettek velem abban, hogy megérdemelték. Tudom-tudom, csúnya dolog ilyet mondani, de ez van. A három fiú közül az egyik egyszerűen képtelen volt megadni magát a tanárnak, csakazértis ellenszegült, mint valami csökönyös szamár, és rögeszméje volt, hogy a tanár az idióta, holott ő volt. Azaz gondolom én, mert ha a tanár lett volna a hülye, valószínűleg én sem tudtam volna jól teljesíteni. A másik kettő közül az egyik be sem járt az órák 90%-ára, ha mégis, akkor pedig a harmadik bukottal játszottak felettébb IQ-szintet növelő online játékokkal, a feladatok megoldása helyett, óra utolsó öt percében meg nálam kuncsorogtak a forráskódokért, kész feladatokért, hogy ne kapjanak órai munka egyest. Megérdemelték az egyes írásbelit, na. És egyébként egyikükből sem nézem ki, hogy különösebb energiát fektetnének a szóbelibe, ha szerencséjük lesz, kihúznak valami gyakorlati tételt, amivel felhúzzák magukat, de ha elméletet húznak, baszhatják.

Miután kellőképpen bekajáltunk, lementünk a partra fürdeni, aki nem fürdött az röpizett, vagy csak ült a pléden, szerintem jó hangulatban telt az a közel egy óra. Visszamentünk a házhoz, bepakoltuk a kaját a konyhába, pezsgőt bontottunk, ittunk, beszélgettünk, néha komolyabb, néha teljesen jelentéktelen dolgokról, nagyon sokat nevettünk, sokszor szinte a semmin, közben hangosan szólt a zene, mi meg énekeltünk. Rengeteget UNO-ztunk, kivétel nélkül mindenki játszott, közben pedig ketten hazamentek, éjfél magasságában. Btw mindketten elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat, és rég nevettek ennyit. Senki nem itta magát seggrészegre (bár nagyban hozzájárult hozzá, hogy talán 4-5 liter sör volt csak, meg két üveg pezsgő). Vagy ha mégis, hát nagyon jól leplezték :D. Két óra körül beültünk a szobába a tévé elé, lenémítva bámultuk a képernyőt, és mi szinkronizáltuk a híreket, reklámokat, sorozatokat. Meglepően jó szórakozás volt :D. Három óra körül bealudtunk, de ötkor mindenki felpattant arra, hogy ömlik az eső, baromi hangosan. Páran visszaaludtak, én is próbálkoztam vele, de nem igazán jött össze, pár percekre csuktam csak be a szemem, de összefüggő huzamosabb alvás nem volt. 
Hétre már mindenki fent volt, két embert leszámítva, akik egész jól bírták, tíz óra környékén találtak felkelni. Rendbetettük magunk után az udvart, majd mindenki haza is ment.

Másnap reggel egyébként nagyon brillíroztam. Rengeteg uszáj, hajó ment el a Dunán, amire páran rácsodálkoztak, én pedig belekezdtem az előadásomba: köszönhetően Széchenyinek, aki hajózhatóvá tette a Dunát, lóversenyek, Tisza szabályozása, Hitel, Világ, Stádium, etcetcetc. 
Mikor már nagyon untuk a fejünket, és még nem kelt fel mindenki, nekiálltunk pixwordozni, mikor is megszólalt az egyikük - "azt hittem, ecloga lesz a megoldás. nem tudom, az mi, de azt hittem." Nyilvánvalóan ledaráltam a Radnótis tételünket: bukolika, Vergilius, meg minden ami kell. Talán alig egy órával később kérdezte meg valamelyikük, hogy miért épp az a neve valaminek, ami (a szóra már nem emlékszem...), mire az én agyam rögtön kapcsolt: hát mert Kazinczy nyelvújított az 1800-as évek elején, 1805 ipszilonista-jottista háború, Mondolat, meg minden a nyelvújításról. Válaszképp annyit kaptam: "reformáció". Nekem persze nem is kellett több: Luther, 95 pont, evangélisták, búcsúcédula, predesztináció, Kálvin, miegymás. 
Meg is lepődtem magamon, mert tényleg nem akartam játszani az okost, ez teljesen magamtól jött, mintha bekapcsoltak volna rajtam egy gombot, hogy na most mondd, én meg mondtam :D. És még nem is tanultam tételeket - a nyelvtant, irodalmat még év közben, töriből is csak 2× olvastam át, amikor kidolgoztam őket, illetve egyszer nyomtatott formában, mikor lefűztem őket. Eléggé feldobta a kedvem, na. :D