Fáradt vagyok. Szerintem a 13 év alatt összesen nem tanultam annyit, mint az elmúlt közel egy hétben. És mérhetetlenül kiakadtam, mert van osztály, akik csak 27-én kerülnek sorra a szóbelin, míg én 21-22-én. Az az egy hét rengeteget számít: ha napi 5 tételt tanulok, az a majd' egy hét 30 db tételt jelentene. Ami rengeteg, de tényleg. Szóval teljes mértékben unfairnek tartom, hogy van, akinek akár 2 héttel is több felkészülési ideje van, mint másnak. 

Az irodalom tételeken egyébként már átrágtam magam, szerintem egész jól mennek, 3-4 olyan tétel azonban akad, amiről ha akarnék se tudnék sokat beszélni: ők Tóth Krisztina (egyáltalán minek kortárs író érettségi tételnek? mit tett le ő az asztalra, amiért meg kell tanulnom, hogy milyen díjakat kapott?), Bodor Ádám (akinek az életrajzában több dolog szerepel az apjáról, mint róla, de neki legalább jó művét kell értelmeznünk - A krétaszag eredetét), és egy kicsit a Bánk bánnal is hadilábon állok. Pedig kiolvastam, érettségi szünetben, friss emlék, de egyszerűen nem marad meg minden szereplő, és teljesen logikátlannal tartom azt is, hogy ki kinek a köréhez tartozott. És akkor ott van még a Sorstalanság, ami filmes tétel - kameraállások, fények, hangok. Bemagolnivaló. Arra meg még nem vett rá a lélek, hogy én azt bevágjam, mert ha magolok, az rövidtávú memória, szóval majd utolsó napokban. Talán.

Jelenleg a nyelvtan tételekkel küszködök, szintén napi ötös bontásban, mára van a 11-15. Az első tízből talán azt mondanám, hogy csak a magyar nyelv nyelvváltozataival van problémám, azzal viszont nagyon nagy. 
A tervek szerint a nyelvtant is letudom holnap, pénteken pedig nekiállok bevágni a szakmai tételeket. Kicsit félek tőlük, ugyanis nem minden tételem elméleti, van köztük jónéhány gyakorlat is - mint számítógép összeszerelése, router konfigurálás, UTP kábel készítése, etc. Szóval parázok, hogy bevágok mindent oda-vissza, aztán kapok valami szerelést, és nemhogy javítok, még majd örülök, hogy nem buktam meg...

Egyébként folyamatosan kételyek gyötörnek az egyetemmel kapcsolatban: mi lesz, ha felvesznek? Nagyon szeretnék menni, ugyanakkor államira jelentkeztem, mert nincs nekem félévente 300.000-em. A napokban olvasgattam róla, hogy vissza kell fizetni az állami támogatás 50%-át, ha a képzési idő 1,5 szeresén belül nem végzem el az egyetemet, ha több, mint 1 félév után abbahagyom, és nem kezdek új képzést 1 éven belül, és 100%-ot kell visszafizetni, ha 20 éven belül nem dolgozom le hazai viszonylatban a képzési időm kétszeresét, és úgy mennék külföldre dolgozni. Emellett olvastam olyat is, hogy ha valaki hátrányos helyzetű, vagy 3 gyereke van (nálam nyilván előbbi az érvényes.. :D), mentesülhet ezen kötelezettségek alól. 
De félek, hogy nem tudnám elvégezni - nem is a tudásom miatt, inkább a nyelvvizsga hiánya miatt. És akárhogy is számolgatom, 6 félév a képzési idő, ami ha 50%-ot kell visszafizetni, még mindig rengeteg pénz lenne. Ha nem lenne ez az egész visszafizetési mizéria, valószínűleg felhőtlenül boldog lennék, ha megkapnám az SMS-t, hogy felvettek. De jelenállás szerint lehet jobban örülnék, ha nem vennének fel, mert akkor magától értetődő lenne, hogy nem megyek egyetemre.