Nem igazán szeretek telefonálni, sőt, utálok. Most mégis meg kellett tennem, mert ami kell, az kell. Középiskola 10. évfolyamában színötös voltam németből (oké, egy 4-es témazáróm volt, de 4.9 volt az átlagom). Idén pedig már csak stabil hármas. Nem gondolom, hogy én lettem volna a két év alatt hülyébb, egyszerűen csak másik tanárt kaptam, akivel nem találtam meg a közös hangot. Mármint nagyon nem. Eleinte még nála is 4-es átlag felett mozogtam, 11. év elején például a csoportból messze a legjobb voltam, emellett a leggyorsabb is, ez pedig folyamatosan romlott. Imádtam a németet, de komolyan, a szódolgozatokat konkrétan úgy írtam, hogy rögtön a német megfelelőjét a kért szónak, egy óra alatt simán megjegyeztem 40-50 szót, úgy, hogy azokat a mai napig tudom. Aztán jött egy másik tanár, én meg mélyrepülés.
Utolsó évben egyébként ketten lenyelvvizsgáztak a csoportból, de sokkal többen szerettek, szerettünk volna. Mire eljutottunk a jelentkezési határidőig, teljesen elbizonytalanodtam magamban, neki köszönhetően, ugyanis megvolt az a 2-3 fős banda, akiket mindig istenített, oda- meg vissza volt tőlük, annak ellenére, hogy mocskos pofátlan teremtmények voltak, imádta őket. Én meg speciel hiába adtam bele minden tőlem telhetőt, hiába próbálkoztam, csak azt kaptam, hogy milyen szar volt a feleletem (előfordult, hogy szó szerint ezt mondta!), és inkább hagyjuk ezt az egészet. Hát akkor hagyjuk, megoldom én máshogy a nyelvvizsgát, ebből köszönöm, nem kérek.

Úgyhogy elhatároztam, hogy felkeresem a volt német tanáromat, akit imádtam, és akinél egy négyes híján színötös voltam. Hátha elvállal. Az osztályfőnökömtől meg is kaptam a telefonszámát, fel is hívtam - mondjuk látni kellett volna, mit össze nem szenvedtem, mire rámertem lépni a hívásra :D Tényleg gyűlölök telefonálni. Mindegy is, lényeg a lényeg - elvállal. Azt mondta, amúgy nem szokott vállalni nyelvvizsgára felkészítést, de engem nagyon szívesen elvállal. Egyébként rettegtem a visszautasítástól, és tök pofátlannak éreztem magam, amiért már nyugdíjas, én meg ilyenekkel zaklatom, de hát lett volna lehetősége nemet mondani. Egyébként mikor hívtam, épp sétált haza, nagy volt a hangzavar, azt mondta, majd visszahív. Így is lett.
Semmi lényeges dologról nem beszéltünk, csak arról, hogy az őszi vizsgát szeretném-e, meg nyilvánvalóan megkérdezte, milyen lett az írásbelim. Hát, elájulva nem volt a 75%-omtól, tekintve, hogy nála tényleg sokkal jobban teljesítettem, de ennek ellenére azt mondta, hogy az egy elég szép négyes azért. Megbeszéltük, hogy nem igazán találtam a közös hangot a legutóbbi német tanárommal, és hogy nem tudja, hogy jön össze a nyár, mert nem mindig lesz itthon, sokat fog unokázni Vácon, de ha itthon lesz, nagyon szívesen foglalkozik velem - és hogy szerinte csak útmutatásra van szükségem, mert a tudásom megvan hozzá. És valószínűleg igaza is van.
Jó volt hallani a hangját, mert bár így utolsó évemre rengeteg tanáromat megkedveltem, Vele senki nem veheti fel a versenyt, ugyanis ő az a tanár volt, aki a nulla német tudásommal és teljes fokú német gyűlöletemmel megszerettette- és értette velem a németet. Btw őt is nagyon utáltam, mint középsuli elején a tanáraim többségét, meg úgy az egész iskolát, és ő volt az első tanár, akit megszerettem, és akivel tudtam teljesen őszintén beszélgetni, és mindig feltöltöttek az órái, sőt, vártam a duplanémeteket, szívem szerint egész nap németeztem volna vele :D (bezzeg utolsó 2 évben, egy középkori kínzásnak éltem meg minden egyes németet, a duplákhoz képest meg a középkori kínzást leányálomnak éreztem volna :DD). . 
Mindenesetre annyiban maradtunk, hogy keresni fogjuk egymást, mert nyilván nem így szóbeli kellős közepén szeretnék ezzel foglalkozni, de ha minden igaz, 29-én megbeszéljük a dolgokat személyesen is. Sok sikert kívánt a szóbelikhez, majd elköszöntünk. 
De annyira feltöltött ez a pár perces beszélgetés vele, hogy az valami hihetetlen :D. 

Egyébiránt szétszakad a fejem, pedig elvileg nincs front. Az idő elég nyomasztó, hűvös van, eléggé esőre áll az idő, fúj a szél is. Reggel nyolc óta fekszek az infó tételeim fölött, de csak az elsőig jutottam. Bevágtam a Neumann-elveket, meg a bináris és hexadecimális számrendszert, és mára még kitűztem magam elé a BIOS-t, a számítógép egységeit, a háttértárakat, illetve a nyomtatókat. Ezek közül igazából egyikkel sincs különösebb problémám, mindegyik csak 3-4× átolvasós tétel, annyiból már megjegyezhető, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Csak nézem, futom át a sorokat, nem is kalandoznak el a gondolataim, mégsem tudok teljes mértékben a tételekre koncentrálni, mert szét tudna szakadni a fejem, és úgy érzem, ha még valamit megtanulok, konkrétan felrobban. Valahogy így.