Annyira nem szeretném önmagamat ismételni, de a német is egy olyan tantárgy volt, amire teljes nyugodtsággal ültem be, tudván, hogy úgy is meglesz, meg hát két éve emelt németet tanulok, miért ne sikerülne (jól).
Persze, ezzel is befürödtem.
Kaptunk négy olvasott szöveget, ami igazából nem volt vészes, a negyedik volt az, ami félig tipp, félig biztosra ment, a harmadikban egy pontot vesztettem, az első kettőt pedig sikerült kitolnom maxpontosa.
A nyelvhelyességtől nagyon féltem, mert szörnyű a német nyelvtanom, de azt kell mondjam, meglepően jól sikerült, "csak" 10-11 pontot vesztettem a 25-ből, őszintén szólva azt hittem, sokkal többet fogok :"D. 
A hallás utáni nagyon pozitív csalódás volt, ugyanis sokkal jobban rettegtem tőle, mint a nyelvtantól, ennek ellenére jobban sikerült. Kaptunk egy szöveget a női asztronautákról, ahol csupán csak egy kérdésre nem tudtam a választ, kaptunk egyet a digitális tankönyvekről, ahol szintén csak 1-2 ponttól estem el, na és akkor... jött a hírhedt LEGO-s szöveg! Olyan tanár felügyelt nálunk, aki bár a suliban nem német tanár, felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezik, ő is csak pislogott nagyokat, és nevetett kínjában, hogy jól kibasztak velünk ezzel a szöveggel... Első hallgatás után az egész csoport kétségbeesve nézett össze, hogy ez most mégis mi a f*sz volt, második hallgatásnál azért már kihallottam dolgokat, és csak 3 kérdést nem tudtam megválaszolni.
A levéltémákkal viszont nem vagyok megelégedve - de csak én voltam hülye. A rövid levélben érdeklődnünk kellett valami családi programról, ahova nyáron mennék a családommal. Először fel sem fogtam, hogy most miről is kellene írnom, ezért rögtön a hosszúnak estem neki, ahol egy német barátom az iskolamenzáról kérdez, miért (nem) szeretik a diákok, hogy lehetne megkedveltetni, stb. Én nem éreztem túl erősnek a levelemet, a rövidre meg már nem is igen maradt (minőségi) időm, így csak összecsaptam, nem is lett meg 80 szó, csak 64 (de legalább nem nullázódik a tartalom:"D). 
Összeszámoltam a pontjaimat a levelek nélkül, így körülbelül 56 pontra számítok, ami százalékokban kifejezve csak 47-et jelent, hála a 117 összpontszámnak.

Mit is mondhatnék...
Matek.
Nem vagyok túlzottan boldog. Nem sikerült rosszul, és ha nem kellenének a pontok, valószínűleg baromira örülnék, hogy milyen jól sikerült, de a 70 pont - ami szükséges lenne a TTIK-hoz - elég necces.
Az első részében 22 pontom lesz saccperkábé, a 30-ból. Ez lehetne 24 is, ha nem vagyok figyelmetlen az átváltásnál. Az első rész utolsó, 4 pontos feladatára pedig már nem maradt időm, így csak összecsaptam, hátha kapok rá részpontot, de még azt sem fogok.
A második rész első felével eléggé megvoltam elégedve. Ott az elérhető 36 pontból végül mégis csak 27 pontot sikerült elérnem. Hanem aztán elérkeztem a választható feladatokhoz... Ahol 34 pontot lehetett összeszedni, ebből nekem összejött 14, hát gratulálok saját magamnak. A legszebb, hogy itt is a figyelmetlenségem volt a ludas, szintén átváltásnál. És már tanév első felében mondta a tanárnő, hogy nagyon figyelmetlen vagyok, mert tudom a feladatot, és ezért ilyenek felett csak úgy átsiklok, mint hogy négyzetcenti-négyzetmillinél nem 10, hanem 100 a váltószám.
Úgy érzem, körülbelül 63 pontom lesz, ami azért is idegörlő, mert 70% volt a cél. Persze, az ágazati infoval még felhúzhatnám, de titkon reméltem, hogy a matekom meglehet 80% körül, így megengedhetnék magamnak egy gyengébb, 60% körüli szakmait. Nos, majd meglátjuk, mindenesetre én már fejben lemondtam a TTIK-ról. Majd jövőre újrapróbálkozom.

Töri
Már alapjában véve úgy ültem be megírni, hogy cél a 25%, ha az megvan, onnan kezdve magasról és nagyívben..., majd felhúzom szóbelivel. Meg hát gondoltam én naiv, úgyis ott lesz az atlasz, még használhatunk kronológiást, aggodalomra semmi ok, szeretett atlaszom átkereszteltem Kettesre. Hát igen, konkrétan semmit nem tudtam belőle kinézni, pedig esküszöm, próbálkoztam. Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam, miközben írtam, annyira gyengének éreztem, ugyanis négy pontomban voltam biztos, minden más csak tipp volt. Nagyon tipp. Pl. volt, ahol szinte csak a kettes választ karikáztam, ami azért szemet szúrt, ezért egy random kiválasztott helyen átkarikáztam a hármasra, és véletlen pont jót választottam ki. Itthon már fel is készítettem a családot, hogy nem baj, ha még 13% se lesz meg, ami elég lenne hogy szóbelizhessek, majd októberben megcsinálom újra. És akkor... kijött a nem hivatalos, szaktanár által kidolgozott megoldás.
Számításaim szerint lesz körülbelül 34%-os az írásbelim, ami már egy tök erős kettes. De még ha 34 pont nem is jött össze, 25-ben biztos vagyok. Majdnem sírva fakadtam, mikor átléptem az áhított 25 pontos határt :"D

Hát mit is mondhatnék. Nem féltem tőle, kicsit se.
Az első részben kaptunk egy meglepően hosszú szöveget a barátságról, mint szövegértési feladat, azzal egészen ki voltam békülve, elég egyszerű volt, szerintem egy 30-33 körüli pontszámot sikerült összeszednem a 40-ből. Az érvelés és a gyakorlati szöveg közül az érvelést választottam - véleménykifejtés a Valentin-nap, Halloween, Nőnapról, miért kellene népszerűsíteni őket Magyarországon, etc. Szerintem egész jó érveket sorakoztattam fel, mint például hogy a mai, modern 21. században befogadóképesnek kell lennünk az új dolgokra, illetve fontos, hogy megismerjük más országok kultúráját is, nem csak a sajátunkat, valamint hogy ezek nem "tipikusan angolszász" ünnepek, többek között ezért is nemzetközi nőnap a nőnap; mert nem csak egy nemzeté. Szerintem minimum öt pontot biztos kapok, a tízből, így már lenne 35-8 pontom.
A második részt szerintem eléggé elrontottam; úgy megörültem a sok szövegnek, hogy nem verset kaptunk műelemzésre, hogy rögtön azt választottam, gondoltam ez egy fasza kis novella. Nem, nem az volt. Kaptunk egy felnőtteknek szóló mesét. MESÉT! Én pedig szépen bevezettem a dolgokat; megfigyelhetők benne a novella sajátosságai, egy szálon fut, rövid terjedelmű, kevés szereplővel akiket alig jellemez a szerző, etc. Egyébként nagyon szépen kifejtettem az egészet, három oldalban, a cselekményt, tér, idő, szereplők, cím, a mű üzenete, miért felnőtteknek szól és nem gyerekeknek, az összes kérdésre válaszoltam, amit a feladatleírás kért, csak éppen novellának neveztem a mesét, amit ~10 sorban ecseteltem, hogy mi is az a novella, és ez a mese miért minősül annak. Ja, és a bónusz, hogy a női főszereplő Tündérszép Ilona volt, aki a folyó partján volt, fürdött, amikor megérkezett a gróf - nagyon szépen megfogalmaztam, hogy emiatt a János vitézre evokál, mert folyó, meg Tündérszép Ilona, meg minden. Hazaérve villant be, hogy basszuska, Tündérszép Ilona az Árgyélus királyfi, nem pedig János vitéz... Ezeket a "kis" bakikat leszámítva szerintem egész szépen leelemeztem. Ha a magyar tanárom átsiklik két "János vitéz" és három "novella" szó felett, lehet, hogy nem vesztek annyi pontot...

Elballagtam. De még nem sikerült felfognom, azt hiszem.
Rettegtem tőle, hogy sírni fogok, de nem sírtam. Ballagás előtt még egy fél órára beültünk a terembe, az osztályfőnök próbált elbúcsúzni tőlünk, több-kevesebb sikerrel, akkor azért majdnem kicsordult 1-2 könnycsepp, de végül még csak az sem.
Megindult a vonulás, ami úgy gondolom, sokkal jobban, összeszedettebben ment, mint a próbákon. A műsor körülbelül másfél óra volt, ezidőalatt hárman rosszul is lettek (a városban a mi sulink az egyedüli, ahol a műsort a végzős diákoknak végig kell állniuk, nem ülhetnek, de nyilvánvalóan nem tanul az esetből az iskolavezetőség, pedig minden évben előfordul, hogy rosszul lesz valaki. Komolyan, legalább orvost intézhetnének, hogy ne a tanároknak-diákoknak kelljen rohangálni...). 
Szóval nem sírtam, sokkal erősebb volt a késztetés arra, hogy megfogjam magam és elsétáljak, leüljek, vagy felkössem magam, mert a lábaim pont lerohadtak másfél óra elteltével már - azért az az időtartamot végigállni, egy helyben, mozdulatlanul... szerintem kínzás.
Megvoltak a szokásos formalitások - virág a tanároknak, alsóbb évfolyamok beszéde, végzős beszéd, díjak, oklevelek, etcetcetc. Tényleg kurva unalmas volt, már elnézést a szóhasználatért, én többet, meghatóbbat vártam. Ballagás után még visszamentünk az osztályba, de az osztályfőnökkel már nem is beszéltünk, szinte szó nélkül elengedett minket.
Sajnos azt kell mondjam, hatalmas csalódás volt a ballagás, úgy alle zusammen az egész.