Előre megjegyzem, ez a bejegyzés a konkrét semmiről fog szólni, csak egy rinyaposzt lesz. Mert már a nemlétező nemiszervem is tele van az egész érettségi mizériával.
Gyűlölöm, hogy érdekel a programozás, és ilyen irányba is szeretnék menni, meg kell tanulnom millió egyezer teljes mértékben felesleges dolgot ahhoz, hogy jól sikerüljön a szóbelim. Kérdem én, mi köze az oprendszereknek, nyomtatóknak, hardvereknek, és ezek működési elvének és felépítésének a programozáshoz? Csak olvasom, hogy a floppy mindkét oldalán mégnesezhető réteggel ellátott műanyag korong található, ill. hogy a külső, mechanikai sérülésektől egy tok védi meg, és a használathoz nem kell ebből a tokból kivennünk, a winchestert meg több, egymás felett elhelyezkedő, mágnes réteggel bevont könnyűfém lemez alkotja, a fizikai sérülésektől zárt, külső borítása védi, és hogy a tárolóban elhelyezkedő lemezeket sávokra, a sávokat pedig szektorokra osztjuk. Tök jó, meg minden, de engem ez kurvára nem érdekel.
Gyűlölöm, hogy annak ellenére, hogy engem konkrétan egy tárgy érdekelne az infón belül, komplex vizsgát kell tennem, és a programozási ismeretek mellett kell tudnom regélni szoftverekről, hardverekről, nyomtatókról, kábelekről.
És nekem meg semmi motivációm. Már az egyetem sem motivál, lesz ami lesz alapon állok hozzá, majd az élet úgyis mindent alakít. Ráadásul az infó szóbelim nem olyan, mint egy irodalom, vagy történelem, hogy persze, átnézem, megtanulom az összes tételt, mert a 20-ból egyet biztos kihúzok. Nem, persze, hogy nem. Infón ugyanis vegyítve vannak az elméleti és gyakorlati tételeink, szóval bevághatok én mindent, ami elmélet, ha aztán beszopom az egészet és kihúzok egy számítógép összeszerelést, vagy oprendszer telepítést (bár utóbbi még istenes lenne...). Azt meg azért nehezen dolgoznám fel, hogy csak szimplán szar tételt húztam ki, és ha bármilyen elméletet húzok, simán lenyomok egy 30/30 pontos szóbelit, de nem, mert én kihúztam egy UTP kábel készítését, és akkor tökre örülök, hogy egyáltalán a kettesem megvan. 
Rettegek, hogy gyakorlatot húzok, amit igazából rögtön nyújtanék is vissza, mert életemben nem szereltem még össze számítógépet (kilencedikben csináltunk ilyeneket, mikor még nem tudtuk, hogy ebből biza' érettségizni kell, ezért a tanár úr nem is erőltette nekem, mert látta rajtam, hogy ez nem bejövős). 
Aztán jött ez a retek oktatási rendszer, meg a nagy reformjai, hogy a hülyegyerek érettségizzen szakmai tárgyból.
Rettegek, hogy gyakorlatot húzok, és ezért baszom el az egészet. Mert ha elméletet húznék, csak összemakognék valamit, de most egy gépet hogy szereljek össze? Kirakózzak, vagy gondolkodjak legózásban, ahova beillik, oda rakom? 

Nem gondolom, hogy lennének véletlenek, szóval bízom a Sorsban, mint olyan, és abban, hogy kihúzok valami jó kis Neumann Jánost meg számrendszereket. 
Egyébként már tényleg szarok bele az egészbe, lesz, amilyen lesz, azt is magasról és nagyívben..., ha csak kettes, csak legyen meg, aztán csókolom. 
Irodalomból és nyelvtanból megtanulok mindent, hogy az legalább szép legyen, esetleg felhúzzam 90%-ra, de az infót és a törit már csak olvasgatni fogom, ami megmarad megmarad, ami nem az meg nem, így jártam.

Baromira sajnálom amúgy, hogy nincs semmi magyaros irány egyetemen, csak sima magyar, meg esetleg tanár. De hát ezek meg nem egy álomfizetéssel rendelkező melók, meg a gyerekekhez amúgy sem lenne elég kitartásom :D. De az irodalom tételek tanulása közben rá kellett döbbennem, hogy én imádom az irodalmat, különös tekintettel Radnótira, aki örökre belopta magát a szívembe.
Nem mondom, hogy minden verset imádok és értek is, de szeretek elgondolkodni a mögöttes tartalmukon, a rejtett jelentéseken.