Ma megtudtam az eredményeimet. Azt kell mondjam, másra számítottam. Már ami az érzést illeti. Vártam valami katarzist, hogy úristen, biztos baromi furcsa lesz, hogy leérettségiztem, és ez milyen nagy dolog, meg jó érzés, meg minden. Semmi ilyen nem volt. Megkaptam, tök jó, egész szépre sikerült, ennyi. Ami azt illeti, nagy valószínűség szerint itt maradok a sulimban, OKJ-s képzésen. A gazdasági informatikussal szemezek nagyon, valamint a szoftverfejlesztővel (2-2 év), de egy tanárom szerint nincs sok esély rá, hogy indulnak nappalin. Ha nem, hát nem, akkor megcsinálom az irodai titkárt (2 év). Most valahogy úgy nem érzem ezt az egész egyetem dolgot, láttam rengeteg lehetséges okot, amiért visszakéne fizetni az állambácsi által kifizetett összeg bizonyos %-át, ami kicsit azért megrémített, mert nem élünk olyan húde jó módban, hogy ilyenekkel szórakozzak, ha nem vagyok 100%-ig biztos magamban. Most pedig még nem vagyok az. Lehet, hogy gond nélkül bírnám az első félévet, de a másodikat már nem, és máris fizess vissza sokszázezret. Vagy a nyelvvizsga hiánya... 
Ezt kifejtettem egy tanáromnak is - aki mondta, hogy nem lát túl sok esélyt a gazdinfó/szoftfejl nappalira. Ő látszólag nem ért egyet a döntésemmel, hogy ennyire elgondolkodtam az egyetemdolgon, de jelenleg úgy gondolom, ha 2 év múlva is úgy fogom gondolni, hogy ezzel akarok tovább menni, érdekel és szeretem, nem leszek elkésve - és akkor már a nyelvvizsga hiánya sem fog akadályt jelenteni, hiszen 2020-tól csak nyelvvizsgával vesznek fel egyetemre.

Szóval az eredmények.
A német írásbelim 75%-os lett, ezt szóbelivel lehúztam 74%-ra, ami annyit jelent, hogy 10 pontot veszítettem szóbelin. Különösebben nem hat meg, örültem volna, ha javítok, de az ötösre nagyon csekély esélyem volt csak, ami szinte a nullát közelítette, inkább volt ez az esély 0,49 mint 0,51. 
A töri írásbelim 51% lett, és *dobpergés* 11%-ot javítottam szóbelin! Elképzelni sem mertem, hogy akár 38 pont is összejönne, hogy meglegyen a 60%-os 4-es, de 42 pontos szóbelit produkáltam. Wow :D
A magyarom 50 pontos lett, ezt igazából sejtettem, ugyanis éreztem, hogy nagyon jól elmondtam mind az irodalom, mind a nyelvtan tételt. Ez esett a legjobban egyébként. Kicsit szarul érintett volna, hogy nagyon elhittem, hogy meglesz, aztán koppanok, a tanárnőnek is megjegyeztem már 2-3 héttel előre, mikor szólt, hogy azt a 84%-ot ne vegyem készpénznek, nagyon tanuljak a szóbelire, hogy áh, az is ötös lesz. Hát nem az lett? :D De még milyen ötös. 
Infóból a 71%-omat lerontottam 69%-ra, ami annyit jelent, hogy a 30 pontból 18-at kaptam meg. Nem tudom, mi alapján adott pont ennyit a tanár úr, a konkrét semmire, de mindenképpen pozitív meglepetés volt, hogy nem a kettes szóbelihez (összesített 62%-hoz) elegendő 8 pontot adta meg.

Biziosztás után nyilván koccintottunk, megköszöntük a tanároknak a munkájukat - az elmúlt 2 hónapban egyébként már-már szürreálisan sokszor: végzősök búcsúja, ballagás, pedagógus nap, most pedig érettségi után. Annyira begyakorolt szöveg már ez a "Köszönjük az egész éves/több éves munkáját, tanár úr/nő", szinte semmit nem is jelent, csak azért mondják, mert muszáj. Én egyébként tényleg megköszönöm, nem csak illendőségből, és ezt igyekszem mindig valamivel továbbfűzni, ma például a tanár úrnak adtam át a köszönjükamunkájátajándékot, aki a szokásos sablonszöveg mellé még azért megkapta, hogy azt is nagyon köszönöm, hogy nem lett pót tétel :D.
Koccintás után jött oda hozzám az egyik infó tanárom, akinek még az elején szóltam, hogy majd szeretnék kérdezni valamit. Ekkor beszéltünk a gazdasági informatikus / szoftverfejlesztő OKJ-ról, de mikor odajött, hogy mit szeretnék kérdezni, előtte még megjegyezte, hogy nagyon szép "pályát" futottam be itt, a suliban. Eleinte nagyon gyűlöltem az egész infó dolgot, nem is érdekelt, a mélypont pedig a 2016/2017-es tanév első féléve volt, ekkor még a tanárnővel sem volt túl fényes a kapcsolatunk, az infóval meg aztán depláne. A második félévben kezdtek el változni a dolgok, és fokozatosan, ahogy megkedveltem a tanárnőt, párhuzamosan vele a tantárgyát is. 
Idén pedig már az egyik kedvenc tanárommá vált (a magyar tanárom mellett). Nagyon szerettem még két infó tanáromat, az egyiküket még igazi példaképnek is tekintem, de valahogy mégis máshogy álltam hozzájuk. 

Kicsit egyébként csalódás ez az egész, én tényleg vártam, hogy hú, majd megkapom, Mo. alaptörvényei, bizi, érettségi, majd biztos nagyon komoly dolognak élem meg, de egyáltalán nem. Néhány éve, mikor láttam a friss végzősöket, kezükben az érettségivel, nagy büszkén, hogy sikerült nekik, azt hittem, hasonlóan fogom én is megélni, de nem. Persze, nyilván felraktam mondjuk facebookra, mert büszke vagyok magamra, de nincs meg az a katarzis.

Amúgy tök furcsa, de annyira bennem van még ez az "úristen, tanulnom kéne" dolog, miközben simsezek, vagy sorozatozok, hogy brutális szar érzés tör rám, amiért nem tanulok :"DD.