Nagyon szarul aludtam az éjjel, konkrétan félóránként- óránként felkeltem. Különösebben nem voltam ideges, nyilvánvalóan féltem, például a töritől, de a szakmai írásbeli előtt sokkal nagyobb félelem volt bennem. Buszon még átolvastam a nyelvtan tételeket, pontosabban párat átfutottam. Nem ettem semmit, mert féltem, hogy visszajönne, a városba érve megpróbáltam lenyomni egy kis gofrit, de egy harapás után már tettem is el, mert brutál mód hányinger tört rám.
Ahogy beértem a suliba a barátnőmmel, a magyar tanárommal találkoztunk először, nagyon aranyos volt, rögtön jött és nyugtatott, mert tudta, hogy rettegek, rettegünk :D. Amúgy nem voltam túl stresszes, inkább attól féltem, hogy nem félek. 

Egyébként úgy voltam az egész szóbelivel, hogy legyek benne az első ötösben, vagy ha nem is az első ötben, de legalább még a mai nap. Így is lett, megvártuk a nyitó beszédet, meg ilyenek, mikor is mondták, hogy két ember már ki se menjen a teremből: én voltam az egyik. Mocskos mód beparáztam, kaptam a "részvétem" pillantásokat, de azért örültem is neki, hogy nem kell kimennem, így nincs időm gondolkodni, olvassam-e még át a tételeket, vagy már úgyis mindegy, és hasonlókon.

Némettel kezdtem, az iskolát húztam, és azt kell mondjam, meglepően jól ment. Probléma nélkül hazudtam össze-vissza mindent, arról, hogy milyen segítőkész az osztályom, mindenki milyen barátságos, milyen jók voltak az osztálykirándulások (1-en voltam...). Mondtam egy csomó, nyelvtanilag teljesen szar mondatot, a tanárnő meg csak bólogatott, hogy igen, jól mondom. A szituációban egy hotelszobát kellett foglalnom, az is meglepően jól ment, csodálkoztam is magamon, hogy honnan jönnek elő olyan kérdések, mint van-e parkoló, vagy TV a szobában :D. A mumusom a harmadik rész volt, ahol a bevásárlóközpontról kellett beszélni, még a kérdések alapján sem nagyon volt gondolatom róla, még magyarul sem. Valamit azért makogtam róla, meg is dicsért a tanárnő, bár nem gondolom, hogy csak 1 pontot veszítettem volna.

Törivel folytattam, ahol szintén baromi jó tételt sikerült kihúznom, a XVIII. századi magyar népességet. Azt talán 1×, max. 2× olvastam el, mert nem szerettem, de ahogy kihúztam, rájöttem, hogy basszus, hát erről minden benne van a térképben, és a források, ill. a segítő kérdések is nagyon sokat segítettek. Szerintem egész jól felépítettem, előzmények, betelepítés fajtái, Mária Terézia, II. József, nemzetiségek, minden ment, szerintem egész szépen fel tudtam húzni az 51%-os írásbelim, nem tartom kizártnak a 39 pontot, ami a 60%-hoz kéne, de majd kiderül szombaton :D.

Jött a magyar... tejóisten, mennyire elégedett vagyok vele! Petőfi költői szerepeit kaptam, illetve nyelvtanból az élőszó-írott formát. Külön-külön egyiket sem akartam, Petőfit azért mert túl hosszú, az élőszót pedig azért, mert túl rövid. A kettő együtt viszont tökéletes volt. Igazából nem is akartam jegyzetet írni, mert fejből ledaráltam volna mindkettőt, de ha már úgyis van fél órám minimum, töltsem ki hasznosan alapon firkálgattam 1,5-2 oldalt. Se szöveggyűjteményt, se irodalmi atlaszt nem használtam, minden jött fejből. A tanárnő bele sem kérdezett, nagyon elégedett volt a Petőfimmel, azt mondta, nagyon szépen kifejtettem :3. Btw követem facebookon az Irodalmi Mémek nevezetű oldalt, onnan tudtam meg, hogy Petőfi fia '48 dec. 15-én született, pont a forradalom napja után 9 hónappal, ezt ki is emeltem a tanárnőnek, mármint hogy dec 15-én született, jót mosolygott rajta :D. 
A nyelvtan tételemmel sem volt különösebb probléma, a feladatot is egész jól megoldottam, a kérdésekre is tudtam válaszolni, szóval ezzel teljes mértékben elégedett voltam. Juteszembe, baromi furcsa, de adtam egy keretet az utóbbi két évemnek. 9-10.-ben olyan magyar tanárom volt, aki konkrétan egy emberrel végigbeszélte az órát az adott kötelezőről, másnak esélyt sem adva, óra végén meg pampogva ment ki, hogy már megint nem olvasta ki senki... Utáltam ezért, hogy más esélyt sem kapott, hogy megmutassa, kiolvasta, pedig én tényleg sokat végigszenvedtem... 
11-12.-ben kaptunk másik magyar tanárt, nála már első irodalom órán kaptam egy 5-öst arra, hogy elmondtam, miről szól Az apostol, Petőfitől. Most pedig kihúztam Petőfit, és Az apostolt. Belegondoltam kicsit, és olyan furcsa, hogy ez volt az első mű, amiről beszéltem neki, és ötöst kaptam, és ez volt az utolsó is, amiről beszéltem neki, és szintén ötöst kaptam :D De lehet túl spirituális vagyok, én látok benne dolgokat :D.

Magyar után már épp kezdett kialakulni bennem, hogy aranyba kéne öntetni a kezem, és lehetne a második számú Szent Jobb, hát milyen tételeket húzok ki? :D Na igen, erre kihúztam a nyomtatókat. Ez volt az egyedüli tétel, amit nem tudtam. Mármint tudtam, hogy nem tudom megtanulni, mert annyira nem az én világom, így mindig átlapoztam, gondolván, nem vagyok ilyen szerencsétlen. Hát de. Ahogy megláttam, hogy nyomtatók, zárójelben gyakorlat, már mondtam is, hogy akkor én ezt adnám vissza. Nem lehet. Leültem, leírtam amit tudtam: output periféria, DPI, lap/perc, meg a típusokat megneveztem, de nem fejtettem ki a működési elvüket. Gyakorlatban be kellett raknom egy tonert a nyomtatóba, letölteni egy drivert, csatlakoztatni a nyomtatót a géphez, ill. egy tesztoldalt nyomtatni. Soha életemben nem nyúltam nyomtatóhoz, ugyanis nekünk nincs itthon, fogalmam nem volt, hogy mi, merre, hány méter. Elkönyveltem magamban a pót tételt, de... sikerült. Mondjuk ehhez köszönetet kell mondanom az elnöknek, amiért kiment a teremből arra a fél-1 órára, és a tanáromnak, amiért nem erőltette az elméleti részt, hogy lépésről-lépésre elmondta, mikor hova kell kattintanom, és hogy nem húzatott velem pót tételt.

Összességében véve az egész szóbeli egy nagyon pozitív csalódás volt, főleg a tanáraimban, de magamnak is nagy meglepetéseket okoztam. Párszor mondjuk szívesen bekiabálgattam volna a jó válaszokat, baromira idegesített, ha valaki felelt, és nem tudta azt, ami szerintem tök egyszerű tétel... :D