Van (volt) egy barátnőm, akivel általános iskolában nagyon jóban voltunk, rengetegszer mentünk el sétálni csak úgy, vagy sátraztunk, satöbbi satöbbi satöbbi. Aztán eljött a középiskola. Ő a 11. évfolyamot már nem fejezte be, elköltözött, iskolát váltott, a másik iskolájába egy hetet járt, majd ott is hagyta. Ami azt illeti, abszolút nem bántam, hogy elköltözött, mert már pont kezdett az agyamra menni, hogy sosem tudta tiszteletben tartani, hogy dolgozatot írok első órában, és átnézném a buszon még az anyagot, ő csak mondta a saját dolgait, csakazértis, hogy ne tudjak tanulni.
Eleinte még facebookon tartottuk a kapcsolatot, a 18. születésnapomra lejött, akkor együtt töltöttünk 2-3 napot, de már ekkor szúrta a szememet a rengeteg változás, ami történt rajta - pedig csak alig egy év telt el... A lány, aki azt mondta, sose fog cigizni, brutális függő lett. Például. Na mindegy, ettől függetlenül jól éreztük magunkat, meg hát ugye mi közöm ahhoz, ha ő dohányzik, tegye, az ő élete. 

Szeptembertől én ráfeküdtem nagyon a tanulásra, és úgy gondolom, nagyon jót tett nekem, hogy ő úgymond eltűnt a mindennapjaimból. Sokkal nyitottabb lettem úgy, hogy ő nem volt többé. Teltek a hetek, hónapok, egyre kevesebbet kerestük egymást, ő dolgozott, én tanultam, meg amúgy sem hiányzott. Néha, ha nagyon untam a fejem, ráírtam, hogy mizu van, a válasz általában egy semmi volt, velem szintén semmi, mennem kell, szia. Szóval csak a sablon. Ő szerintem nem is igazán keresett engem, mindig én voltam a kezdeményező fél. Egy idő után ráuntam, nem kerestem hónapokon át, ő talán egy alkalommal írt, hogy mizu, de az is befulladt a semmi válasz után. A szülinapjáról is teljes mértékben elfeledkeztem, ha nincs a facebook, nem is köszöntöm fel, így azért írtam neki, hogy boldogat. Ő is írt nekem, és akkor így ennyiben kimerült a társalgásunk.

A héten hazajött pár napra, láttam képeket tőle facebookon, de mondom én ugyan rá nem írok, kíváncsi vagyok, keres-e. Tegnap keresett. Épp végeztem a fürdéssel, amikor írt, hogy itthon vagyok-e, mert ő igen, és elmehetnénk sétálni. Az első gondolatom az volt, hogy nem, neked nem vagyok itthon. Aztán belegondoltam, hogy talán nem kéne ilyen antiszociálisnak lennem, legyen, találkozzunk, sétáljunk egyet a faluban.
Kár volt. Rögtön az első öt percben lesokkolt, hogy ő 6 hónapos terhes. Először el sem hittem, bő felső volt rajta, aztán megmutatta a hasát. ohmygod mondom. Még most sem fogtam fel teljesen. Őszintén szólva, van egy olyan megérzésem, hogy az apucival nincsenek együtt, csak egy futó kaland volt, mert annyi mindenről mesélt, biztos mesélt volna arról is, ha van valakije, de ezt a témát nagyon kerülte, én meg így direktbe nem mertem rákérdezni, hogy kitől van. 
Fél óra alatt 3 szál cigit is elszívott, én pedig nem téphettem ki a kezéből, hogy márpedig terhesen nem, vagy legalább nem ennyit kéne. 
Jó, alapjáraton zűrös családja van, minden nővére 17-20 év között már lebabázott, kétszer (aztán 22-3 évesen mégegyszer), szóval ő még későinek számít a maga 21 évével. Zűrös család alatt egyébként azt kell érteni, hogy nagyon sokáig egy fedél alatt laktak (vagy laknak még most is) rengetegen. Anya, 2 nővér, 1 nővér pasija, 1 öccs, 2 nővér 5 gyereke. Amivel persze az égegyadta világon semmi gond nem lenne, de hogy elegendő pénzük sose volt. Potyog ott a gyerek mostmár mindenkiből, csak nem tudom, hova és minek, ha nincs miből eltartani, és mindegyik megjárja legalább egyszer a nevelőintézetet. Erről a témáról ennyit.

Tehát találkoztunk, 1,5 - 2 órát beszélgettünk, azazhogy ő beszélt, én meg hallgattam. Ő tényleg nagyon sok mindenről mesélt, a testvéreiről, a szüleiről, a munkájáról, a városról ahol most élnek, a terveiről, és kérte, hogy meséljek én is. Minden, amit ki tudtam nyögni, annyi volt, hogy velem nincs semmi. Szerettem volna, ha tudok vele úgy beszélni, mint 2 évvel ezelőtt. Mert persze, tudtam volna neki mit mondani, csak nem akartam. Annyira nem beszéltünk az elmúlt 2 évben, nem volt kedvem ahhoz, hogy mindent a legelejéről mondjak neki. Meg igazából én sok dolgot annyira hétköznapinak élek meg - van pár barátnőm, akinek ezeket elmondom, de ő ebből már kiesett. Nem éreztem úgy, hogy bármit is kellene mesélnem magamról úgy, hogy két éve le se szarta a fejemet.
Mesélhettem volna neki az egyetemről, meg arra, hogy miért nem kezdem el, elmondhattam volna, hogy milyen volt az érettségi, meg még pár dolgot, amit még a blogra sem írok le, csak egy személy tud róla. De egyszerűen nem éreztem, hogy tényleg érdekelné, mi van velem. Mert ha érdekelné, keresett volna korábban is. 

Ami azt illeti, nem valószínű, hogy elfogom kezdeni az egyetemet szeptemberben. Vagy inkább mondhatnám úgy is, hogy ezt én már eldöntöttem, megbeszéltem magammal, és tudom, hogy a jó döntést hoztam meg.
Rengeteget gondolkodtam rajta, nagyon sokszor, sok irányból megközelítettem ezt a témát. Úgy érzem, nem állok még készen az egyetemre. Nem is az egyetemre, inkább arra, hogy a programozást ilyen szinten tanuljam. Nem érzem azt a nagy várakozást, türelmetlenséget, vágyat arra, hogy ezt tanuljam, hogy ezzel foglalkozzak. Nem érzek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy ebbe az egészbe bele merjek vágni. 
Félek, mert még nincs nyelvvizsgám. Félek, hogy letelik 2 félév, majd úgy döntök, hogy ez nem jön be, akkor már -600.000 Ft. Ha érezném azt, hogy igen, ezt szeretem, ez érdekel, ezt akarom csinálni, ebbe szeretnék időt és energiát fektetni, akkor nem érdekelne ez az egész. De nem vagyok biztos magamban. És úgy gondolom, ha két év múlva úgy döntök, hogy mégis szeretnék egyetemre menni, ugyanígy, a progterv infó irányába, még semmivel sem leszek elkésve.
Egyébként az SZTE-re 337 pont jött össze, kíváncsiságból ránéztem, mennyi lenne ha megjelöltem volna Kaposvárt - 349. Ez igazából sokkal több, mint amire számítottam :"D. 

Erről több tanárommal is beszéltem. Az infó tanárom, aki a programozást is tanította, azt mondta, hogy szerinte hülye vagyok, mert simán megcsinálnám - igen mondom, de nyelvvizsga... egyetem alatt úgyis csak felejtek a németből, ha most nem csinálom meg, akkor sose fogom. Ennek ellenére ő teljes mértékben támogatta azt az ötletem is, hogy itt maradjak szakmán két évet. Az osztályfőnököm eléggé kihozott a sodromból, ő ugyanis erőlködött, hogy csak 1 évet maradjak itt, akkor meglesz a teljes szakmám, amit az érettségivel csak félig kaptam meg. Nem tudom, miért nem tudja felfogni, hogy engem ez a szerelés-hálózatok dolog abszolút nem érdekel, meg hülye is vagyok hozzá. Lsd. infó szóbeli. Mikor egy tonert nem tudtam magamtól berakni a nyomtatóba. Akkor minek kínozzam magam, meg a tanáraimat +1 évig? Hogy jövő májusban féljek, hogy nem lesz meg az 50%-om szakvizsgán, ami elegendő a ketteshez? Köszönöm, mennék a biztosra, elsősorban a saját idegrendszerem miatt. Az áltsulis föci tanárom szerint csak elcseszek 2 évet azzal, hogy itt maradok, mert ha az ő fia bírja az egyetemet, én is bírnám. 
Bosszant, hogy ennyire nem értenek meg: engem ez az egész nem érdekel olyan mélységekig, hogy bele merjek vágni.

Végül megjelöltem a középiskolámban 3 szakmát, csak hogy biztosra menjek, ugyanis ebből kettő nem biztos, hogy indul, létszámhiány miatt. Első lett a gazdasági informatika, második a szoftverfejlesztő, harmadik pedig a titkár. Reménykedek nagyon, hogy indulni fog az első kettőből legalább az egyik - és inkább a gazdasági infó. Félek a titkártól, ugyanis én nem vagyok egy tipikus csajos csaj, műkörömmel, műszempillával, meg öt kiló vakolattal, és nagyon nehezen találom meg a közös hangot lányokkal, épp ezért, mert nagyon sok esetben nincsen közös téma. Mert ami egy "normális" lányt érdekel - smink, manikűr, vásárlás -, az engem teljes mértékben hidegen hagy. Véleményem szerint a ruha címkéjén lehet bármilyen felirat, bármilyen logóval, azt is 6 éves kínai kisgyerekek gyártották. Lentebbre csatolok is majd egy ehhez kapcsolódó fotót, csak most ide nem rondítok be vele :D. 
Szóval ide jártam öt évig, az infó miatt inkább a fiúkkal voltam, mint a lányokkal, és ez jól is volt így, velük volt téma. Öt év alatt azért láttam, hogy milyen lányok járnak titkárra. Egyedüli vigaszom, hogy oda jelentkezett egy osztálytársam is, akiről tudom, hogy ő se egy plázacicc. Na mindegy, reménykedek, mert ezt a gazdasági infót most nagyon érzem és nagyon szeretném, de sajnos nincs rá sok esély, hogy összejön a szükséges létszám.

Ha meg kellene neveznem egy tantárgyat, ami hiányozni fog a jövőben, az az irodalom lenne. Erre ma jöttem rá, mikor egy barátnőm küldött át messengeren egy linket arról, hogy a magyar irodalom nagy alakjai sem voltak feddhetetlenek - Ady és a szifilisz, Vajda János aki verte a feleségét, Kosztolányi és a kábítószer, Radnóti és a hűtlensége. Na és persze József Attila... - skizofrénia, borderline személyiségzavar, .... 
Ez a cikk említette meg, hogy József Attilának van egy ún. "Szabad-ötletek jegyzéke" c. "műve", amiben Gyömrői Edittel  (pszichológusa) való kapcsolatáról emlékezik meg, nyomdafestéket nem tűrő stílusban. Erről nem igazán esett szó irodalmon, de ahogy elolvastam ezt a cikkben, tudtam, hogy muszáj rákeresnem erre a jegyzékre, és elolvasni. 

Egész gyorsan rá is találtam, csak úgy faltam a sorokat. Most pedig annyi minden kavarog a fejemben ezzel kapcsolatban. Hol elmondhatatlanul sajnáltam a költőt, amiért ilyen élet jutott neki, hol értetlenül néztem magam elé, hogy egy ilyen ember hogy lehet kötelező szerző az iskolákban? Hogy övezhet ekkora tisztelet egy olyan embert, aki lekurvázza a saját testvérét? Íme, pár gyöngyszem a "műből":

azt a barna nőt a Békeffiéknél nem tudom elfeledni kövérkés most is félnék megbaszni

érdekes, Gyömrői sok mindent elhinne, csak azt nem, hogy kinyaltam az anyám picsáját, de nem mertem a faszomat a szájába tenni, nehogy leharapja
hasonló volt, ahogy megbasztam a keresztanyámat, neki nem mertem ezt a perverziót ajánlani
gyere pista, nyálazd meg a pöcsömet, hisz az Isten is stricinek teremtett

lehet játszva is koitálni pl. koitál az ember és játssza, hogy igy megy a vonat – vonatot játszik

Gyömrőit ejtsd ki ugy a szivedből, mint a seggedből a szart

És ez csak nagyon kevés részlet a sok hasonló megnyilvánulásból. Egyszerre vagyok sokkolt, értetlen és megértő. Ugyanis ez az a naplószerű valami, amit nem szabadott volna kiadni. Én legalábbis nem örülnék, ha azt az irományomat jelentetnék meg, amit elsősorban terápiás célból írtam. 
A verseiben nagyon szépen megfogalmazva, minden benne volt, ami ebben a jegyzékben. Sokak szerint Gyömrői Edit tapasztalatlansága a pszichoanalitikus pályán csak tovább rontott JA állapotán, és meg is értem ezeket az álláspontokat. Például kár volt vele ilyet iratni, terápiás jelleggel, nagyon kár - tényleg elég lett volna, ha Gyömrői elolvassa pár versét, és megpróbálja őket értelmezni, ugyanis szinte mindegyikben megtalálható a mérhetetlen szeretetéhség, a kételyek, a múltja, a jövőképe. Csak olvasni kellett volna tudni a sorok között.

Az említett jegyzék IDE kattintva olvasható, csak saját felelősségre.

Nem vagyok egy fesztiválra járkálós típus, minden évben csak egyre megyek, arra is csak azért, mert közel van, és miért ne. Meg mert nem kell milliókért jegyet venni rá. Ez meg tulajdonképpen egy értelmetlen bejegyzés lesz, csak valahol szeretném összeírni a koncerteket, hogy mire szeretnék jobban menni, tekintve, hogy 3 külön színpadon lesznek fellépők... 
Az eddigi években mindig az volt a bajom, hogy túl sok jó zenekart hívtak, és többen is voltak egy időpontban, akiket nagyon szívesen megnéztem volna, az utóbbi 2-3 évben bőségzavarom nincs, ugyanis csak 1-2 jó együttest hívnak... 

Eddig úgy tűnik, lesz kivel lemennem, de még nem élem bele magam :D 

07.13, 18³⁰ - 20⁰⁰ Kávészünet - imádom a megzenésített verseket, és úgy érzem, szükség van rájuk a mai semmitmondó zenét játszó zenekarok között, mert azért csak műveltségi együttesnek minősül (szerintem). 

07.13, 20³⁰ - 22⁰⁰ Superstereo - konkrétan egy számot ismerek tőlük, és ami azt illeti, a YT sem adott ki mást, csak a Bent a nevedet ... :D De valamivel ki kell tölteni azt az üres részt, ami lesz két zenekar között, ami érdekelne, veszíteni valóm meg nincs. 

07.13, 21³⁰ - 23⁰⁰ Beatrice - na, miattuk hagyom ott jóval előbb a Superstereot, mert hát Nagy Feró csak Nagy Feró, és már régi nagy vágyálmom volt, hogy egy Beatricén tombolhassak :D. 

07.14, 17⁰⁰ - 18⁰⁰ Soulwave - jaj, mennyire szeretem őket <3. 

07.14, 22³⁰ - 24⁰⁰ Anna and the Barbies - itt lesz egy nagy szünet Soulwave és Pásztor Annáék között, amit igazából kitölt Rácz Gergő, illetve a Paddy and the Rats. Gergő zenéit nem igazán ismerem, de ahogy elnéztem a YT-t, nem is valami aktív az utóbbi években. A Paddy and the Rats-ről egészen eddig még csak említés szintjén sem hallottam, most viszont rájuk kerestem, és nem mondanám őket rossznak, sőt, egész jó, fülbemászó zenéket játszanak, de csak háttérzenének tudom elképzelni :D Aztán ki tudja, lehet rájuk is lenézek még, egészen megtetszett, a Ghost from the barrow számukat már harmadszor hallgatom, max hangerőn.. :D 

07.15, 20³⁰ - 22⁰⁰ Kowalsky meg a Vega - ehhez pedig nincs különösebb hozzáfűznivalóm, imádom őket :D

Nem éreztem jól magam a banketten. No de mindent az elejéről. Már a reggelem rosszul indult, arra keltem, hogy veszett mód ugat a kutyám, reggel hatkor, szóval az ébredésem nem volt éppen zökkenőmentes. Emellé társult az időjárás; borús, esős, szeles nap volt, szívem szerint egész nap csak sorozatoztam volna a sötétített szobámban. Egy csöpp kedvem sem volt menni, de gondoltam, ha már be lett fizetve az az 5000 Ft, ne vesszen kárba, elmegyek. 
Annyira nem voltam hangulatban, hogy az valami hihetetlen, már az első öt percben mentem volna haza. Tudtam, hogy egy helyen lesz az egész évfolyam, de szerintem ez egy ritka szar döntés volt, én speciel akárkivel beszéltem az osztályból, azt mondta, hogy azt jobban szerette volna, ha az osztályok külön vannak, és sztorizgatások mennek (ja, és megjegyezték, hogy ezért szokták várni, hogy én szervezzek valami főzést az osztálynak, mert ott csak mi vagyunk, és jellemzően a nosztalgiáé a főszerep, meg a lelkizéseké :D). 
Persze, ettem egy kis rizset, rántott gombát-húst-sajtot-hagymakarikát, meg koccintottunk, meg jó volt a zene, és akkor így ennyiben ki is merült. Azt hittem, sose jön el a 22 óra, hogy végre leléphessek a buszomhoz.

A szalagavatós bankettnek annyival másabb - jobb - hangulata volt szerintem. Ott is az egész évfolyam volt, de akkor valahogy bennem volt az, hogy a szalagavató a végzősökről szól. Most, a bankett, szerettem volna, ha külön-külön szól az osztályokról, nem pedig így ömlesztve, hogy mindenki keveredik mindenkivel, elvégre az lett volna a lényege, hogy utoljára vagyunk így együtt, vagy mi.

Egyébként azt hittem, az én ruhám lesz túl rövid az alakomhoz képest (combközépig ért), na de mikor konkrét vízilovakat láttam köldökig kivágott, picsamutogatós ruhákban, rögtön visszajött az önbizalmam :D 

Hajaj, annyira szerettem volna egy szép, hosszú, ömlengős bejegyzést írni a bankettról, hát ez nem jött össze.