Meg kell hagyni, egész jól tartom magam a terveimhez. Hétfőn sikeresen kidolgoztam az első 10 töri tételünket, este 23:08-kor végeztem a tizedikkel. Egyébként meg kell mondjam, nagyon szívás az idei tételsor töriből, legalábbis bárkivel beszélek, aki szintén idén érettségizik, nevetségesen egyszerű témákat kaptak - mint pl. a hidegháború, földrajzi felfedezések, Mo. a II. vh-ban. Nekünk meg kitalálták, hogy legyen benne rendszerváltás, EU, a szabadságharc esélyei (ez a három tömény politika), valamint a szövetségi rendszerek az első világháborúig, amiről pedig nem fogok tudni tíz percig beszélni. Ha valami teljes mértékben hidegen hagy, az a politika. Komolyan hülye vagyok az ilyen pártdolgokhoz, nem látom bennük az összefüggést, az okokat. De talán épp addig jó, amíg nem találom logikusnak, mert azért a politikusoknak szerintem van egy elég elborult gondolkodási módjuk.
Kedden bementem 8-ra a suliba, két tételt átbeszéltünk, meg leadtam a könyvtárnak még a tartozásom, illetve benéztem az írószerbe is, 150 bugyi ügyében. Mert én nagyon nekiálltam ám a tételeknek! :D. De tényleg, a nyelvtan és irodalom tételeket már lefűztem, ha befejeztem ezt a bejegyzést akkor nekiesek a törinek is, hétvégére meg marad a szakmai. Nem egy izgalmas folyamat egyesével bebugyizni őket, de hát a jó ügy érdekében mindent. Kedden este még két töri tételt kidolgoztam, aztán - mivel sorban haladok - megláttam, hogy a rendszerváltás után az Európai Unió jön, ami nekem este fél tízkor már sok lett volna, úgyhogy inkább hagytam, a saját mentális egészségem érdekében :D. 
Szerda reggel ismét be kellett mennem az iskolába, letudtuk a maradék 2 tételt is, hazaérve pedig nekiálltam a kidolgozásra váró 8 törinek, amivel hét körül kész is lettem. Aznap egyébként már nem bírtam ki, mikor megláttam a folyosón a magyar tanáromat, muszáj volt megkérdeznem tőle, hogy szerinte szeretném-e tudni, hogy sikerült az írásbelim, vagy inkább nem. Szerinte szeretném tudni, mert nem sikerült rosszul, de ennél többet nem mondott/nem mondhatott. A szakmai infómról pedig annyit sikerült megtudnom, hogy minimum 50% megvan, lehet hogy 60 is, de itt sem mondott a tanárnő pontos eredményeket, meg jegyet sem, csak rákérdeztem, szóbelivel lehet-e még 70%, és lehet. A szóbeli pedig 20%-ot ér, ha maxolom, így okoskodtam ki, hogy legrosszabb esetben 50%. Egyébként én 55-60% körülire saccolnám.
Ma befejezem a szakmai tételeket, már csak 4db van vissza, közben pedig elküldtem a tanárnőnek azokat a tételeket, amik az ő tantárgyához kapcsolódnak. Tegnap kérte, hogy ha valaki dolgoz ki tételeket, nyugodtan küldje el neki, és akkor átnézi, hiányzik-e valami, etc. Jelenleg félve várom a válaszát, nem igazán örülnék, ha sokmindenben kéne sokmindent módosítanom.
Úgy érzem magam, mintha egy hajszálon múlna, hogy szétrobbanjon a fejem a rengeteg (új) információtól. Nem fejfájás, inkább csak szellemi fáradtság, ami egyszerre nagyon jó, de még rosszabb érzés.

Van, hogy nem egészen úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. Elvégre ember tervez, Isten végez. Péntekre szerveztem az osztályom egy felének egy 'írásbeli-after' típusú összejövetelt, főztünk volna, satöbbi, de azt mondták az okos időjósok, hogy bizony május 25-én, pénteken országszerte nagy esőzések várhatók, vihar, etc, hát akkor halasszuk el (megjegyzem, egy héttel korábban lett volna, de az idő miatt akkor is halasztottuk). Június elsején viszont essen bármi az égből, megtartjuk. Bár kétszer nem jött be az előrejelzés, nyilván majd harmadjára fog tíz perc alatt leesni 50-100 mm :D. 
Tehát buli lefújva, ehelyett nekiálltam kidolgozni a kedden átbeszélt tételeket. Szerintem az öt év alatt nem foglalkoztam annyit az informatikával, mint abban a pár órában... A 16-os számrendszert még kilencedikben vettük, akkor (és utána 4 éven át) óriási nagy homály volt a fejemben a hexadecimális számrendszerrel kapcsolatban, most viszont addig olvasgattam millió egyezer oldalt róla, hogy megértettem, és nem is tudom, mit találtam ebben nehéznek. A nyomtatókkal és a háttértárakkal nem vagyok kibékülve eddig egyedül, a többi tétellel úgyahogy elvagyok, nem olyan vészesek, sőt, a legtöbb eddig csak józan paraszti logika (bináris/hexadecimális&Neumann-elvek, szgép egységei, BIOS, háttértárak, nyomtatók, szoftverek, oprendszerek, rosszindulatú szoftverek).
Vasárnap a nemzeti vágta egyik előfutamára mentem volna - a tervek szerint egy osztálytársammal -. A sok esőzés miatt a pályát nem találták elég biztonságosnak, így a futamok elmaradtak, a többi lovas programot megtartották, osztálytársamnak viszont közbejött valami családi program, amiért nem tudott eljönni velem, egyedül meg kevésbé izgalmas. Már megszállottat meg nem ismerek, aki szívesen eljött volna velem. Tehát ez sem igazán úgy jött össze, ahogy én azt elterveztem.

Viszont rá kellett döbbennem, hogy ijesztő gyorsasággal telnek a napok, vészesen közeledik az ominózus június 21-22, amikor az én osztályom szóbelizik. Én meg konkrétan semmit nem készültem még. Németre valószínűleg nem is fogok, attól egyáltalán nem félek, meg hát az nem az a tantárgy, amiből kihúzom, kidolgozom, majd beszélek, nem hiszem, hogy különösebben lehetne rá készülni. Hanem ott a szakmai, amiből eddig 10 tétel van meg kidolgozva, illetve a töri, amiből konkrétan 0, nulla, azaz NULLA. Szóval felállítottam magamban egy tervet a hétre...

• 05.28, hétfő - takarítás, 10 töri tétel kidolgozása
• 05.29, kedd - suli, pihi
• 05.30, szerda - 10 töri tétel kidolgozása
• 05.31, csütörtök - maradék szakmai infó tétel kidolgozása
• 06.01, péntek - tételek nyomtatása, buli
• 06.02, szombat - regenerálódás
• 06.03, vasárnap - neki kéne esni a tételek tanulásának...

Elmondhatatlanul hálás vagyok a magyar tanáromnak egyébként, amiért tanév közben behajtotta rajtunk az irodalom&nyelvtan tételeket dolgozatok formájában, így nem kell azokra is időt szánnom most. Úgy érzem, rengeteg lenne az a +40db tétel, hatalmas segítség, hogy azokat már 1× megtanultam, így csak feleleveníteni kell őket a memóriámban. Gondolom én, nagy naivan...

Szeretek a Dunaparton aludni, mert ott olyan... nyugi van. Persze, valamennyire nyilván hiányzik az internet, főleg este, mikor itthon lefekvés előtt csak görgetem a facebookot/instát, meg chatelgetek pár emberrel. Mindent összevetve azért nagyon szeretek ott lenni, jó egy kis időre elszakadni a közösségi médiáktól, nem törődni azzal, hogy mi történik a világban. Jó, hogy 1-2 napon át nem jönnek velem szembe olyan cikkek, amik csak elszomorítanak, mert szerintem az ember a legnagyobb állat a világon. 
Egy éjszakát töltöttem ott, reggel be kellett mennem a suliba, hogy átbeszéljük a szakmai infó tételeket. Azt kell mondjam, sokkal másabb érzés úgy ott lenni az iskolában, hogy nem azért vagyok ott, hogy számon kérjenek, dolgozatot írjak, stb. Sokkal másabb érzés volt várni a tanárnőt az aulában, 5 kiló könyv társasága nélkül: csak a kulcsom, a telefonom, egy toll és pár lap, hogy tudjak mire jegyzetelni. Persze, sejtettem én, hogy másabb lesz úgy ott lenni, hogy már nem "tartozok" oda, elballagtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Jó volt látni, hogy az alsóbb évfolyamok diákjai még órára mennek, nekik szól az óra kezdetét jelző csengetés, esetleg még dolgozatot is írnak. Na meg a tanárokat is sokkal jobb érzés úgy látni az iskola épületén belül, hogy tudom, már nem adhatnak jegyet, már nem irathatnak dolgozatot, stb :D. 
Sőt, valószínűleg, ha rendes tanóra lett volna, szétuntam volna a fejem, mert muszáj ott lennem és jegyzetelnem. 
Így viszont, hogy tudtam, már csak a szóbeli van hátra, nem ülök be több olyan órára, ahol kötelező jegyzetelni, ahol kaphatok órai munka egyest, ha nem csinálok semmit, másabb volt {ismétlem önmagam, tudom}. 
Élveztem, hogy ott lehetek, hogy jegyzetelhetek. Teljes mértékben fakultatív volt az egész dolog, hogy menjünk be, és beszéljük át a tételeket. Tisztában voltam vele, hogy a saját érdekemben ott kellene lennem, és nem is volt vele különösebb bajom. Nem zavart a korán kelés, nem zavart, hogy 8:00-ra ott kellett lennem, sőt, szinte az idő múlását sem érzékeltem, legalábbis nem úgy, ahogy korábban, tanórákon, amikor kínszenvedés volt 45 percet végigülni, és vártam, hogy kicsöngessenek. Most még úgy maradtam volna, gyorsan eltelt az a 40-45 perc. Megesküdnék, hogy tanév közben tízszer ilyen lassan telt :D.
Még jövőhéten kedden is be kell mennem egy órára, mert csak a témakörök felére jutott idő. És igazából nem is bánom, hogy újra be kell menni. 

Miután végeztem a suliban, még visszatekertem a Dunapartra, elmentem sétálni az erdőbe, és nagy meglepetésemre, nem égtem rákvörösre, pedig meglehetősen kevés árnyék volt, nekem meg nagyon fehér a bőröm, így akár öt perc alatt képes vagyok levörösödni. A séta eredménye egyébként 3-4 kg sárga gévagomba, vagy más nevén csak fűzfagomba lett, ami rántva, és fasírtként is isteni. Nagy bánatomra azonban csak késő tavasszal, illetve kora ősszel terem :(. A Duna vize sajnos még elég hideg, így egy esetleges megfázást inkább nem kockáztattam meg azzal, hogy megmártózok...

Leginkább a mai, szakmai érettségi hozott ki a sodromból. Nem azért, mert olyan nehéz lett volna. Na de mindent az elejéről... Négy feladatot kaptunk: egy hálózat tervezése, egy program megírása, adatbázis-kezelés, valamint egy weboldal létrehozása. Vasárnap gyakoroltam itthon a hálózattervezést, hétfőn programokat írtam, kedden már csak elméleti szinten ismételtem a dolgokat az osztályommal. Mindenki kérdezett mindent, amit nem tudott, így azért előjöttek a dolgok. Meg mondjuk sokat lendített a kedvemen az is, hogy 3-an is rám írtak, hogy segítsek nekik valamit megérteni. 
Ennek ellenére rettegtem tőle. Sem a magyartól, sem a matektól, a némettől, de még a töritől sem féltem. Mindnél volt bennem egy egészséges drukk, hogy sikerüljön (törinél a 25%, a többinél azért magasabbra helyeztem a mércét). Minden érettségis reggelemen nyugodtan keltem, ráérősen elkészültem.... de most!
Tegnap este kezdtem el úgy igazán rápánikolni a szakmai érettségire. Közben persze tisztában voltam vele, hogy hálózatból például egyedül én voltam ötös, weboldalt én 15-20 perc alatt összedobok, míg a többieknek ez egy tanórát is igénybe vesz, adatbázisokból is a legjobb voltam, a programozás az, ami nem volt a szívem csücske, de még így is a 3-4. legjobbnak mondanám magam az osztályból. Ha én így féltem tőle, mi játszódhatott le a másik 10 diák fejében, aki mindig tőlem kért órán segítséget?!
Szó, mi szó, nagyon nehezen aludtam el. Kiterveltem, hogy majd 21:00-kor lefekszem, akkor pont meglesz a 8 órám. Nos, igen, egy órán át csak forgolódtam, óránként felkeltem, és nagyon nehezen tudtam csak visszaaludni, sőt, az egyik álmom a szakmai érettségihez kötődött. Hogy pozitív vagy negatív volt, arra ébredéskor már nem is emlékeztem, de tisztán él(t) előttem a kép, hogy ülök a gép előtt a suliban, és érettségizem.

Eljött a reggel. A parám pedig egyre fokozódott, kapkodva készültem, pedig volt még időm bőven a buszomig, nem lehetett igazából hozzám se szólni, én voltam maga a megtestesült stressz. Egy 10×10cm-s lapos zsebben nem találtam a bérletem (ami nyilván ott volt... csak dolgozott bennem az ideg), ötször néztem át a táskám, biztos minden megvan-e, amire szükség van a mai nap folyamán. 
A buszon ülve is volt bennem egy minimális "mindenkit meg tudnék ölni" vágy, a következő pillanatban meg már csak bámultam ki az ablakon, és folytak a könnyeim. Nem sírtam, ez tényleg csak könnyezés volt, annak is a visszafogottabb verziója. Egy 10-20 perc bambulás után raktam be a fülesem, és kezdtem el átnézni pár dolgot a telefonomról, mint például a DHCP, ami nagy mumusom volt mindig is. 
Buszról le, indulás a suliba. Nem túlzok, cseppet sem, ha azt írom, hányingerem volt. Alig tudtam beszélni, folyamatosan összeakadt a nyelvem idegességemben, és végigköhögtem a 3 perces gyaloglást a suliig, komolyan majdnem hánytam. Beérve, az aulában állva az idegességem csak tovább fokozódott, nem tudtam nyugton maradni, fejben még ismét átfutottam a nehézkesebb dolgokat, majd nyugtáztam, hogy menni fog, de folyamatosan mozgott a lábam, ami nálam a stressz legegyértelműbb jele. Akár ülök, akár állok, akár fekszek, ha ideges vagyok, a lábamat a jóisten sem állítja le.

Beosztottak a megfelelő terembe, és nagyon örültem neki, hogy a 205-ösbe kerültem, a szakmai óráink 90%-a abban a teremben volt, így nem éreztem annyira vizsgahangulatúnak az egészet. Fejben már összeállítottam a feladatok megoldási sorrendjét, ami a következő volt: HTML, SQL, hálózat, Java. Ez így egy nehezedő sorrend. Úgy gondoltam, logikusabb azzal kezdeni, amiről tudom, hogy megy, hogy egy kicsit megnyugodjak, és aztán legyen időm agyalni a többin.
A weboldalas feladattal elégedett vagyok, bár nem tudom, hogy értékelik, két feladatot nem tudtam csak teljesíteni: a vízszintes cellaösszevonás egyszerűen nem jutott eszembe, illetve egyszerűen nem tudtam értelmezni, hogy milyen HTML-tag meg style, de hogy nem a CSS-fájlra gondolt, abban biztos vagyok, mert a stíluslapos feladatok később jöttek, egy csomagban. Reméltem, hogy kihozom 20/20 pontosra, de nem gondolom, hogy olyan sokat vesztettem volna. 20 perc alatt be is fejeztem (igazából sokkal hamarabb, de még 2× átolvastam a feladatokat). 
Következőnek az adatbázisnak estem neki. Miközben importáltam be a fájlokat, nem is mertem odanézni, mert mondom ha már az importálásnál, ami konkrétan a második feladat, egy piros ablak fog fogadni, én sírva fakadok. De zöldült minden, szerencsére. Hanem a harmadik feladatnál máris elakadtam, ugyanis nem találtam, hogy hol lehet új sort beszúrni; pedig aztán ez is olyan dolog volt, amiről tudom, hogy hogy lehet, csak pont nem jutott eszembe. Ezen egy 4-5 percnyi agyalág után átlendültem, és oldottam a többit. Ami azt illeti, egész egyszerű volt, az új sor beszúrását leszámítva csak egy feladatot nem oldottam meg, amit nyilván allekérdezéssel kellett volna, de agyi kapacitásom már nem igen volt rá, szerintem azzal nem is veszítek olyan sok pontot, bár ki tudja, idén mit, hogyan értékelnek. Mindent összevetve, ha csak SQL-t és HTML-t értékelnének az érettségin, szerintem egy egész szép, 90% körüli ötöst produkálnék. De van a feketeleves része is... 
Mint a hálózat tervezése, ami roppant időigényes volt, már az is, amíg konkrétan a semmit csináltam, csak összeállítottam a topológiát, kiraktam az eszközöket, elneveztem őket, meg beállítottam az IP-címeket. Szerintem csak ezzel elment 20 perc. Persze, kellett DHCP-zni, amit beállítottam, hogy sikerült-e, arról halvány lila gőzöm sincs :D A forgalomirányítást a RIP protokollal kellett megoldanunk, ami a létező legegyszerűbb megoldás, nekem valamiért mégis ez volt a rengeteg protokoll közül az egyetlen, amivel nem voltam megbarátkozva. Bepötyögtem a parancsokat, és mikor csomagot küldtem, megjelent mindenhol a "succesful" szöveg, aminek rég örültem annyira, mint a mai napon :D. Egész sok feladatot megoldottam, talán csak a SOHO routeres feladatok voltak azok, amikre inkább azt mondtam, hogy ez most skip, mert ilyet még soha nem csináltam, csináltunk órán.
Programozással zártam, amiben nagyon pozitívan csalódtam. Szerintem soha, egy órán sem tudtam saját kútfőből beolvasni adatokat, mindig előző órai munkákat nyitottam meg, és kontrollcé kontrollvé módszer. Most erre nem volt lehetőség, de olyan szépen benyaltam, hogy BufferedReader be=new BufferedReader(new FileReader("fajl.txt"));, majd a tömbök létrehozását, és a while ciklust is, hogy meg is lepődtem magamon :D. Egyetlen egyszer sem jelzett hibát a program, mindig gond nélkül lefutott (na jó, 1× bakiztam egyet, de azt tudtam korrigálni). Viszont hogy ez a feladat hogy sikerült, azt tényleg nem tudom. Ami kijött, az jól jött ki, egyedül a pontokat nem tudtam összesíteni a feladatban, így 800 körüli pontszám helyett 110 jött ki, de minden más jól működött. Illetve az utolsó feladatnál, ami szerintem ér egy 8 pontot körülbelül, nem éppen úgy oldottam meg, ahogy kellett volna, hanem sokkal időigényesebben, de lényegében jó lett, ugyanaz az eredmény jött ki, csak józan paraszti ésszel gondolkodva :D. 

Örülök, hogy végre túlvagyok az írásbeliken, és így visszagondolva, kár volt tartanom a szakmai informatikától, mert elég egyszerű volt, bár a HTML feladat kicsit kiábrándított, én jobban szeretem a kicsit összetettebb oldalakat, így elég kis "ovisnak" éreztem a sima, egy lapból álló oldalt a búbos bankáról: se dőlt, se félkövér, de hivatkozások (csak 1...), se felsorolás, se egyedi felsorolás jel... Csak két kép, pár azonosítő, valamint osztályjelölő, és ennyi. Szerettem volna valami bonyolultabbat. Nagyon beteg vagyok, igaz? :D 

Gondoltam jó lenne azért a változatosság, és ha nem folyamatban az érettségiről írnék. Még régebben találtam ezt a könyves TAG-et, már fogalmam sincs, hogy hol, szóval forrást nem tudok jelölni :( Imádok olvasni, bár egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet olvastam eddig 2018-ban (Tóték, Sorstalanság, és ennyi...). Most viszont, hogy végre van időm olvasni (amúgy nincs, csak tanulni szóbelire még nincs kedvem), kitöltöm ezt a tag-et is.

• Van valamilyen jellemző könyvolvasási szokásod - fura olvasópozíciók, valószínűtlen könyvjelzők, üvöltözés az adott olvasmánnyal?
  Van olyan ember, akinek nincs? :D Nem tudok fejezetet félbehagyni, legalábbis nagyon nem szeretek. Éppen ezért, ha buszon olvasok, és még van 10 perc, hogy hazaérjek, és 30 oldal a következő fejezetből, inkább becsukom a könyvet.
   
• Elutazol egy hétre, a gép hamarosan indul - melyik az a három könyv, amit sietve besöpörsz a táskádba?
  Konkrét címet nem tudnék mondani, de biztos lenne köztük valami krimi, meg esetleg valami könnyedebb is, ami a felhőtlen boldogságról szól.
   
• Milyen érzéseid vannak az e-book/e-könyvészet jelenséggel kapcsolatban?
  El nem ítélem, biztos van annak is jó oldala, de én vallom, hogy a papír alapú könyv nem merül le, és valami csodálatos érzés lapozni, meg az a jellegzetes illat is... 
   
• Szívesen olvasol verseket vagy drámákat?
  Inkább verseket, de az sem jellemző. 
   
• Mi az az öt dolog, amit elvársz egy fanfictiontől?
  Nem szeretem a fanficeket, és akkor finoman fogalmaztam. Szóval erre a kérdésre inkább nem térnék ki, nem akarok senkit megsérteni :D 
   
• Volt már olyan, hogy kellemesen csalódtál egy kötelező olvasmányban?
  Az utóbbi időben egyre gyakrabban. Például a Tóték és Az öreg halász és a tenger is nagyon pozitív csalódás volt. Nagyon szerettem Az apostolt is, az volt az első kötelező, ami elbeszélő költemény, és értettem, szerettem, meg azért is különösen kedves a szívemnek, mert abban az évben kaptunk új magyar tanárt, aki már az első irodalom órán ötössel díjazta, amiért elmondtam a tartalmát :D 
   
• És te melyik könyvet tennéd kötelezővé?
  Az egész Percy Jackson sorozatot :DD.  
   
• Melyik az a könyv, amit szégyen, hogy még nem filmesítettek meg?
  A könyv az könyv, azt ne filmesítsék meg, mert csak elrontják. Már-már az a szégyen, ha megfilmesítenek egy könyvet. Szerintem.
   
• Melyik volt a legelső könyv, amit életedben olvastál?
  Nagyon korán megtanultam olvasni, szerintem általános elsőben már folyékonyan olvastam, de határozottan emlékszem, hogy másodikban rám szólt a tanárnő, hogy túl gyorsan olvasok :D Biztos valami keménylapos, hajtogathatós gyerekkönyv volt, de az első konkrét élményem a Tesz-Vesz város könyveihez kötődik.